A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918-1925

— 65 — értékek vannak reánk bizva. Nemcsak a magunk, mieink lelke, hanem mindazoké, akiknek pásztorául, gyülekezeti vezetőiül rendelt bennünket Isten és akiknek lelkét szintén mi tőlünk kéri számon: pásztoroktól a juhokat, tanítóktól a tanítványokat, vezetőktől a sereget. És itt fokozottabb mértékben megáll az isteni törvény: Megbüntetem az atyáknak vétkeit a fiakban, harmad- és negyedíziglen. »Minden igazságtalanság bűn...« Ne feledjük ezt!... Rettenetes dolog, mikor a félrevezetett, vagy már teljesen megromlott tömeg, a törvény korlátait szétszórva, igazságtalan tettekben tör ki; de meg kell látunk, hogy Isten szemében nemcsak ez az anarchia, hanem anarchia minden igazságtalanság, amit akárki bárhol elkövet. Ez a mi református keresztyén anyaszentegyházunk a Krisztus igazságának jegyében született, ezért küzdő, ezért szenvedő egyház volt mindig és mindig akkor virágzott legjobban, mikor leghűségesebb volt a Krisztus igazságához. Ezt az örökséget mi sem utasíthatjuk vissza... Ez az egyház, legyen bár szegény, elhagyatott, ezer bajjal küzdő, ezer sebtől vérző: mégis mindnyájunk lelki édes anyja. Nem lenézni, nem tiporni, nem megszégyeníteni, nem megrövidíteni, nem hűtlenül elhagyni kell ezt: hanem segítségére sietni. Aki nem így gondolkodik és cselekszik, az nem hálás gyermek, hanem anyagyilkos, az nem lehet őrálló, hanem áruló: Krisztus gyülekezetének küzdő táborát elárulja, segíti átjátszani az ellenség, a Sátán kezére. isten országa, Krisztus evangéliuma mindig harcot jelentett: különösen olyan korban, mely mint a mienk is, zűrzavaros szellemű és híjával van a krisztusi igazság vezérelveinek. Ez a harc nem gyáváknak, nem olyanoknak való, akik a kényelmet keresik. Aki egyet sem lép: annak lábai mindenesetre nem fognak botránkozás köveibe ütközni. Aki el sem indul a harcba: az nem fog sebeket okozni és kapni, sem elvérezni a küzdelemben. De Isten országának ügyét sohasem azok vitték előbbre, kik a pilátusi bölcsességtől mozdulni sem tudtak, vagy akartak; nem is azok, akiknek feje sohasem tört be, mert sohasem mondták meg és cselekedték az igazságot; hanem azok, akik nem embereknek, de Istennek akarváp tetszeni, az ő dicsőségét minden földi érdeknél előbbre helyezték és semmivel nem törődtek, az ő életük is nem volt drága őnekik, csakhogy megharcolják a hitnek nemes harcát. Az igazsággal szemben sokszor kerekedik pokoli fergeteg. 7*