A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. augusztus

— 6 Halálozások. Mult év október 2-án hunyt el az élet és sors sok hányatásai után Zsigmond Sándor, előbb az inotai, utóbb az öcsi egyház lelkésze. Ki gondolta volna, bogy a vas-ember, a testileg erőtől duzzadó egyéniség ily hamar s szinte váratlanul itt hagyjon bennünket?, hogy itt hagyja szeretett pályáját, melyen oly szivesen működött, s üresen maradjon iskolája, hol, mint tapintatos és okos nevelő, sokszor szép eredményt mutatott fel, hogy üresen maradjon kicsiny temploma, bol hirdette az Ur igéjét, alkalmas és alkalmatlan időben?! Óh, de a nyavalyák súlyos kinai, a sors- és elemi csapásokkal karöltve, összezúzták azt a páratlan életerőt, mely még éveket remélhetett magának, — s elköltözött oda, hol az élet csalódásai, küzdelmei után oly édes a megpihenés és nyugalom! S még nem történt meg az Urban elhunyt szeretett szolgatársunknak elhantolása, alig, hogy intézkedhettem a pormaradványok eltakarítása érdekében, jön a gyászhír sürgöny utján, hogy Szűcs Béla kedves szolgatársunk október 3-án meghalt. Nem volt váratlan a lesújtó hir és esemény, mert ö nála már évekkel előbb jelentkezett a kérlelhetetlen és legyőzhetetlen ellenség: a halál, előre küldvén nem-kedves követeit: a súlyos betegséget, a győgyithatlan nyavalyákat. — Óh, de azért vérzett s még most is sajog szivünk, kidültén és elmúlásán az egykor erőteljes férfiúnak, ki amig akadályozva nem volt hivatása kötelességeinek teljesítésében, az evangéliom szolgálatában, szívvel, lelkesedéssel munkált szeretett anyaszentegyházunk előmenetelén s virágzásán. Mindkét kedves atyánkfiánál sok hiányzott még az Isten által nekünk kiszabott 70, vagy 80 esztendőből, melynek java, nagy része csak fáradság, félreismertetés, csalódás és nyomorúság. De nem tudjuk mikor jö el az embernek fia, hogy elhívjon bennünket; s eljö az est, melyen többé nem munkálkodhatunk. Elköltözött pályatársak s barátok! legyen nyugalmatok édes, s virraszszon hamvaitok fölött a jók emlékezete ! Ez év junius 18-án hirtelen és váratlan halt meg a balatonkisszöllösi egyház megérdemelt nyugalmat élvező tanítója : Nagy Gábor. Szép időt, 74 évet élt. Két éve hagyta el helyét s vonult nyugalomba. Istentől nyert tehetsége szerint, szép eredménynyel munkálkodott, mit napnál fényesebben bizonyít az, hogy a balaton-