A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. augusztus
Baranyai József papkeszii, Tamás Károly szentgáli, Tánczos József szent-istváni, Chepely Miklós sz.-kir.-szabadjai, Szabó Péter, Pintér István, Sörös Ferencz, Vörös Bálint tihanyi, Szó'lló'skei Gábor vámosi, Galamb István és Kelemen Imre veszprémi, a. Horváth József vilonyai, ifj. Kun János vörösberényi, Szabó István iszkaszent-györgyi, Szűcs Ferencz várpalotai és több érdeklődő'. Mely alkalommal: 1. Esperes ur miután tanácskozásainkra a bölcseségnek és világosságnak lelkéért buzgó imádságban könyörgött Istenhez, jelen közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánította. 2. Egyházmegyei jegyző felolvassa a közgyűlésre megjelent és szavazati joggal biró tagok névsorát. Fent kitett sorrendben igazoltatnak. 3. A közgyűlés esperes ur évi jelentését egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határozza, amint következik: Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! A mult évi rendes közgyűlésünk óta lefolyt egy év alatt nagy veszteségei voltak egyházunknak. Alig hogy csillapulni kezdett a nagy Szilágyi Dezsőnek, a dunamelléki ev. ref. egyházkerület gondnokának váratlanul bekövetkezett halála feletti fájdalmunk, 1902. év márczius 23-án ismét egy másik oszlop-emberünknek, Tisza Kálmán dunántúli ev. ref. egyházkerületünk gondnokának halála keltette fel sziveinknek mély fájdalmát, ugy, hogy mondanunk kellett: Megszűnt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk: elesett a mi fejünknek koronája. Nem szándékom e két nemes jellemű, halhatatlan érdemekkel tündöklő férfiúnak élettörténetét, áldásos munkásságát rajzolni, avatottabb kezek megtették és meg is fogják ezt tenni. Csak annak akarok bizonyságot szolgáltatni, hogy a dicsőknek emléke a mi egyházmegyénk fiaiban is él s e drága emléket hálás szívvel fogjuk ezután is kebleinkben ápolgatni s utódainknak örökségkép által adni. Tárgyrokonságnál fogva megemlékezem azon pályatársainkról is, kik a fent jelzett időszakban, ez év folytán bennünket itt hagytak, kiket sirva kisértünk ki a temetőbe.