A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. augusztus

Első volt ezek közül Pintér Dénes várpalotai tanitó, ki a tanitóképezdei tanfolyamot elvégezvén, Pápán tette le a képesítő vizsgát s innen ment Yilonyára ideiglenes tanítónak, majd BalatonFüredre segédnek s később a várpalotai rendes tanítói hivatalt viselte (17 évig) 1902 május 19-ig, mely napon férfikora delén hiven és becsületesen végzett munka után pályafutása bevégeztetett. Második volt a kidőlt pályatársak között Jákóy Sámuel, egyházmegyénk lelkészi karának nesztora, a tevékeny, buzgó s jézusi szelídséggel ékeskedett lelkipásztor. 1819 április 9-én született Veszprémben, itt végezte elemi iskoláit, mint szinte a 3 latin osztályt a reformátusok iskolájában, innen 1833-ban Pápára ment, hol bevégezte a gimnáziumi osztályokat s 1837-ben átlépett az akadémiába s hallgatta a bölcsészeti, jogi és theologiai szakokat, s ez idő alatt, 4 ós 1j

2 éven keresztül a gimnáziális osztályokban mint szépírás- és rajztanító működött, mint maga irja, évenként 50 frt fizetésért. Bőnyön három évig iskolatanitói hivatalt viselt. 1845-ben Barabásszeg és Kustyánszegre segédlelkészül rendeltetett, majd 1846-ban Kövesden segédlelkész, 1847-ben Öcsön helyettes lelkész, 1848-ban rendes lelkész lett, 1850—1870-ig magyar-barnagi rendes lelkész volt, mint maga irta, itt hirdette az Ur szent igéjét örömmel és megelégedéssel. 1870-től egész 1902 julius 16-ig rátóti lelkész volt, mely napon éjfél után 1 óra felé gyengébbnek érezvén magát, szenvedései között, hallható szóval igy imádkozott: »En Istenem! végy magadhoz engemet, ne hagyj sokáig szenvedni«. Erre felvetvén szemeit, meglátta betegágya mellett álló, könyező nejét s igy szólott hozzá: »ne sirj, lásd neked is jobb lesz, igy legalább megszabadulsz ápolgatásom terheitől«, s néhány perez múlva, pont 1 órakor, az Urban csendesen elnyugodott, Halála előtt való nap összeszedette az egyház irományait, a szent edényeket és az egyházi pecsétet, elrendelte, hogy őt szülővárosa, Veszprém alsó temetőjében tegyék nyugalomra, hová julius 21-ikén Bátótról könyeink hullása között szomorú szivvel, áldáskivánatokkal el is kisértük. Kedves elhunytjaink! nyugodjatok csendesen az édes anyai föld kebeléhen, a viszontlátás édes reményében kivánunk nektek csendes jóéjszakát.