A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

egyházunk életében elévülhetetlen érdemeket szerzett szeretett egyházkerületi főgondnokának a maga részéről is háláját kifejezze. Nemzetünk ós ref. egyházunk ügyében kifejtett munkásságának örök érdemeit a történetíró fogja kellőleg méltatni. Közgyűlésünk e móltatást a történetíró avatottabb kezeire bízva, hálásan köszöni a Mindenhatónak, hogy ref. egyházunkat e rendkívüli szép tehetségekkel megáldott, nagy ősök hitbuzgóságával ékeskedő, egyházunk ügyeit oly apostoli buzgósággal felkaroló, puritán jellemű férfiúval megajándékozta. Amidőn szent vallásunk és anyaszentegyházunk érdekében kifejtett eddigi eredményes munkásságáért hálás köszönetét fejezi ki és egyházunk s vallásunk további meleg pártolására, ezek érdekében további ügybuzgó munkára közgyűlésünk is felkéri, egyben kifejezést ad magas személye iránt való tántoríthatatlan szeretete és ragaszkodásának s magas személyére és családjára Isten áldását kéri. Ennek jegyzőkönyvében is kifejezést ad, ezt minden időkre megörökíti és szeretetünkről s ragaszkodásunkról jegyzőkönyvi kivonat útján értesíti. ad 7. Esperes úr azon tapasztalatából kifolyólag, mely szerint több helyen a háborús viszonyok és drágaság okából az egyházi élet nagyon ellanyhult, az egyházi élettel nemtörődés, vétkes indolencia ve-