A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

31 szedelmes tünetei mutatkoznak: felhívatnak különösen a lelkészek, hogy a Krisztus evangéliumát ne csak a templomban hirdessék, hanem mint Pál apostol cselekedte, „közönséges helyeken és házanként" is megjelenjenek annak áldásaival. Úgyszintén felhívatnak a tanítók, egyházi elöljárók, hogy e háborús időben sokakra nézve nélkülözhetetlen vigasztalás, bátorítás, megnyugtatás szavaival a lelkészek munkájában segédkezzenek. Egyszóval minden arra hivatott tényező a belmissiói munkát fokozott mértékben teljesítse. ad 8. Mély részvéttel veszi tudomásul közgyűlésünk, hogy a halál angyala egyházmegyénk vezető fórfiai, egyházi és világi hivatalnokai és tanítói karából is többeket elragadott. így 1917 február 18-án Konkoly Thege Imre volt egyházmegyei gondnokunkat, akinek jóságos szelíd arcát több mint 30 éven át láthattuk egyházmegyénk világi elnöki székében; 1917 január 6-án Konkoly Thege Lajost, egyházmegyénk ügybuzgó tanácsbírója ós kerületi képviselőjét; 1917 április 29-én, élete java korában, Czike Pál kömJődi lelkészt, egyházmegyénk megválasztott főjegyzője, tanácsbírója és kerületi képviselőjét; 1916 július 11-én Mohácsy János szőnyi kántortanító, tanítótestületi elnök, az egyházmegyei tanítótestület egyházmegyei gyűlési képviselőjét; 1916 dec.