A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

17 Ugyancsak kérem szíves támogatását egyházmegyénk érdemes és buzgó tisztviselői karának, hogy együttes működésünket a kölcsönös szeretet, egymás megértése, a törvény tisztelete, kötelességeink hűséges és lelkiismeretes teljesítése jellemezzék s minden munkálkodásunk egyházmegyénk ügyeinek, boldogulásának előmozdítására, felvirágoztatására, eddigi jó hírnevének megtartására legyen irányítva. Végül egyházmegyénk lelkészi karának, az én szolgatársaimnak, úgyszinte tanítótestületének, gyülekezeteink gondnokainak, elöljáróinak és egész közönségének is kérem támogatását és segítségét, melyet hithűségükkel, református egyházunk iránti szeretetükkel, buzgóságukkal, lelkiismeretes munkálkodásukkal, egyszóval kötelességeiknek pontos teljesítésével és áldozatkészségükkel nyújthatnak. Kérek mindeneket arra, hogy legyenek bizalommal irántam; bármi bajaikban is forduljanak bátran hozzám és én tanácsaimmal, útbaigazításaimmal szívesen segítségükre leszek; de kérek mindeneket arra is, hogy gyülekezeteinkben a jó rendet fentartani, az egyetértést, a békességet és szeretetet ápolni, a vallásosságot és édes üdvözítőnk, az Úr Jézus Krisztusban való hitet erősíteni és növelni törekedjenek, hogy így egyházmegyénkben mindenek ékesén és szép renddel legyenek. Magamat a Nagyságos Gondnok Úrnak, a Nagytiszteletű és Tekintetes egyházmegyei közgyűlés összes alkotó tagjainak és általán egyházmegyénk egész közönségének szíves jóindulatába és szeretetébe ajánlom. Lemondott esperes az esperesi székről távozván, új esperes helyét elfoglalta. 5. Egyházmegyei gondnok az esperesi hivatalról lemondott Czike Lajos volt espereshez a következő beszédet intézte: Nagyságos és Nagytiszteletü Esperes Úr! Szeretett Vezérünk! Az esperesi jelentés végső passzusának bánatos hangja rezdül meg szíveinkben ma, amidőn örömünnepet, a Te 30 éves esperességednek jubileumát kellene ülnünk. Mert az