A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

é De nemcsak bánatunk enyhítése, fegyvereink győzelme és a békességért, hanem anyaszentegyházad építése nagy és fontos munkájához áldásod, kegyelmed és segedelmedért is esedezünk előtted mennyei jő Atyánk! Ezen nagy munka még a világháború zajában és iszonyatosságai között sem szünetelhet, sőt még nagyobb s megfeszített erővel kell azt a hivatottaknak most, mint egyébkor végezni. A véres háború borzalmai és iszonyatosságától elvadult és megkeményedett emberi lelkeket az isteni ige erejével ismét szelíddé, vallásossá, Istenben bízóvá tenni. Az özvegyek és árvák, a csatatereken nyomorékká lettek szomorú sorsán enyhíteni, őket vigasztalni, gondjukat viselni, nehéz helyzetük megszüntetése vagy elviselhetővé tételére megfelelő okos intézményeket létesíteni; a háború rombolásai folytán megingott egyházainkat, iskoláinkat megerősíteni s általában mindent elkövetni, hogy ezen véres háború iszonyatos és borzalmas következményei megszűnjenek. Mindezek anyaszentegyházad építésének általunk teljesítendő oly nagy és fontos munkái mennyei jő Atyánk, melyeket áldásod, kegyelmed és segedelmed nélkül végezni nem tudunk. Gyarlóságunk, erőtlenségünk érzetében mély alázattal kérjük azért ezen munkák feletti tanácskozásunkra áldásodat, kegyelmedet és segedelmedet; és bizalmunk is van, hogy teljesíted kérésünket, mert te nem csak erős, nagy és hatalmas Isten, de irgalmas és szerető jó Atyánk is vagy a Jézus Krisztusban. Amen.« egyházmegyei gondnok, üdvözölve az egyházmegyei közgyűlés tagjait, a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Egyházi életünkben az alatt az egy év alatt, mely mult közgyűlésünk megtartása óta elmúlt, annak akár beléletét, akár külső viszonyait tekintjük, nem fordultak elő oly nevezetes események, melyek külön megemlékezést kívánnának meg. De igenis fordult elő egy olyan személyes momentum, amelyet a nagytiszteletü egyházmegyének örömmel jelentek be. Ez pedig abból áll, hogy Nagyságos és nagytiszteletű Czike Lajos