A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

7 esperes űr, a mi szeretett esperesünk, az én nagyrabecsült elnöktársam, a közös protestáns bizottság egyházi elnökévé választatott meg az egyetemes konvent utolsó gyűlésén. Ez a megtiszteltetés oly nagyfontosságú, hogy még az arra érdemes embereink közül is csak keveseket ér. Azért, azt hiszem, örömmel és szívesen járul hozzá az egyházmegye közgyűlése ahhoz, hogy az egyházmegye nevében Nagyságos és Nagytiszteletű Esperes Urat e megválasztatása alkalmával szivemből üdvözlöm és kívánom, hogy ebben az új állásban is azzal a testi és lelki frisseséggel, amely őneki magas kora dacára bámulatos erőt kölcsönöz, szolgálhassa egyetemes egyházunk érdekeit. De ha egyházi életünk csendes lefolyású volt is, annál mozgalmasabb volt állami életünk. Amikor legutóbb közgyűlésünk befejezte után e helyről eltávoztunk, a horizont alján már szokatlanul terhes felhők kezdettek kibontakozni és egyegy vakító fényű villám éles világításánál pillanatnyira feltűntek egy kitörni készülő vihar előjelei. Az éles fellobanásoknál láttuk az egymásra rohanni készülő felhők hirtelen tornyosulását, mint mikor ítéletidő készül. Külsőleg még mély csend, de a belsőkben döbbenetes háborgás a megtörtént események miatt. De mégis bíztunk, reménykedtünk, hogy a vihar, ha erős is, de mégis csak helyi jelentőségű lesz. Csupán ott csap le vehemens erővel, ahová a magunk védelme szempontjából lecsapni kényszerül, hogy büntessen. Ezt a reményt, sőt hitet ránkkényszerítette az a gyermekkorunk óta belénk nevelt, legbelső énünkben gyökeret vert tanítás is, hogy a jónak, igaznak győzni, a gonosznak bukni kell. Ámde a jóban, az igazban vetett hitünk erős próbára volt téve és a megrendülésig feszült, mikor azt láttuk, hogy az a nép, mely kezében bibliával járja a világot, nem csak maga sietett fentartani a lesújtásra felemelt karunkat, hanem bújtogatásával egy egész világot sorakoztatott ellenünk és a germán hűséggel mellénk állott szövetségesünk ellen, hogy védje a gonoszt. Kitört nem a lokális vihar, hanem egy a földet megremegtető orkán, melyben államok pillérei, eresztékei recseg-o/