A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. július

_ 8 — erős felpezsdülés indult meg egyházmegyénkben ezen évtized folyama alatt; — melyek valóban örömmel,a magasabb s folytonos fejlődés édes örömével s a megszilárdulás tudatával tölthetnek el mindnyájunkat. — Lehet, hogy más vallás felekezeteknél is észlelhető ilyen mozgalom s ily irányú megfeszített szervezkedési munkásság; vagy a kor előre törő szelleme és iránya erős mozgató erői voltak ezen felpezsdiilésnek; — s a hátramaradás szégyene is ösztönzőül szolgálhatott; de én azt tapasztalom, hogy legtöbbet tett ezen örvendetes mozgalom és felpezsdülésre egyházaink kormányzó testülete a preshyterium; s főleg a lelkészi és tanítói testületnek hivatásukat átérzö, kötelességüket betölteni szerető, s qualiticatió magasabb színvonalán álló ereje és munkássága. A magyar ref. egyház sohasem képezett államot az államban, sohasem vindicált magának oly jogokat, melyek az állami kormányzat keretébe beilleszthetők nem lettek volna; ennélfogva tagjai is a magyar önálló állameszme megvalósítására czélzó minden törekvésnek hü támogatói; s lehet mondani legerősebb s legállhatatosabhau küzdő liarczosai voltak. Az egyenlő jog és igazság a testvéri béke és hazaszeretet érzete lelkesítette a legrégibb időktől fogva egyházunk minden tagjait. És igy épen nem lehet csodálkozni, vagy kárhoztató váddal lépni fel egyházmegyénk gyülekezeteinek tagjai vagy ezek vezérei ellen, — ha a közeimül than élénk mozgalmat — lehet mondani elkeseredett küzdelmet keltő egyházpolitikai elvek vitáiban, a magyar állam consolidálását, a megyar állam eszme