A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. július

— 11 — megszilárdulását involváló liberális irányt kő\ették, s e mellett küzdöttek, a nélkül azonban, bogy akár a provocatio nem czélboz vezető, akár a nyílt támadás veszedelmes eljárását használták volna, — sőt egyes más oldalróli támadások, a fennálló s jogainkat védő országos törvények nyilt és szándékos megsértése ellenében is, a hozzánk leginkább illő, s legczélhoz vezetóbb és a jogos, törvényes állás felsőbbségét feltüntető türelmes magatartást tanúsítottak. — Mindezekén mondom, csodálkozni, vagy ezekért őket vádolni nem lebet, mert hiszen mi első sorban magyarnak születtünk s magyarok vagyunk, és hazánk nemzeti önállóságunk fennállásával egyházunk, autonomicus hit-életünk s- kormányzatunk fennállása s fejlődése is elválhatlan kapcsolatban van. A nagy világon e kivül nincsen számunkra hely, áldjon vagy verjen sors keze. itt élnünk s halnunk kell! Éi én azt hiszem, hogy egyrészről ezen békeszerető türelmes, — másrészről a továbbfejlődés momentumát képező liberális elvekért küzdő — helyesebben azokat védő magatartása egyházunk tagjainak, a mint fennállhatásunk s cult,urális fejlődésünknek magvát képezi ugy másfelől előnyt s dicsőséget szerez a magyar ref. egyháznak. Ezeket láttam szükségesnek, de kötelességszerűnek is, előrebocsátani évi jelentésemben a nélkül azonban, hogy akár a politizálás akár a dicsekvés nein illő s nem is érdemelt vádját provocáljam. S ezek után áttérek az ügyek vezetése feletti jelentéstételre. 1. A in. évben jun us hő 5-én tartott egyházmegyei rendes közgyűlésünkre beterjesztett jelentésen