A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. június

3 3. Olvastatott esperes urnák következő jelentése ; Nagyt. s tek. e. m. közgyűlés ! Midőn esperesi jelentésemet tisztelettel beterjesztene legyen szabad rövid vissza pillantást vetni azon évtizedre, melyet eh. megyénk ő felsége dicsőségesen uralkodó királyunk által az 1882. év oct 11-én szentesitett eh. törvényünk alapján, szerveszkedésével átélt; s érdemleges vizsgálat alá venni: váljon eh. megyénk ezen idő alatt a szellemi és erkölcsi valamint az anyagi fejlődésben haladt-e ? vagy hátra maradt ? s mennyiben ? Azt mondiák — és ezt a tapasztalat is igazolja, — hogy az idővel minden halad és tökélyesül. S azon egyéneknek vagy társulatoknak, melyek nem csak a fennállhatás hanem az előhaladás és fejlődésnek is okszerű s öröktörvényei szerint, és öntudatosan működnek — szabad és folytonos fejlődését végkép megakasztani nem lehet. Ezen axiómát fényesen igazolta eh. megyénk régibb s közelebbi évtizedes múltja. És nem a dicsekvés vagy eh. megyénk iránt szivemben lángoló szeretetnek elfogultsága, hanem a tapasztalat s felsőbb eh. hatóságaink megismerésének tudata, és ezek alapján az igazság érzete a lefolyt évtized alatt, az anyagi s szellemi culturális fejlődés és haladásbani nemes versenyt egyház kerületünk többi egyház megyéivel kiállotta, s ezektől hátra nem maradt. Mert midőn a lefolyt évtized közepén több helyütt a terjeszkedő unitarismusba oly mozgalom ütötte fel fejét, mely hitfelekezetünk anyagi s szellemi életére káros hatással volt s azt megbénította, és más eh. megyékben töbeket ref. ehunk kebeléből kilépésre kényszeritett — bár az unitárius mozgalom hangjainak elnémitása a polgárdii ügyben — eh. megyénket is actióba lépette, s félni lehetett, hogy az „exempla trahunt" ta1*