A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. június

4 pasztalati igazsága nálunk is valósulj — mégis eh. megyénk gyülekezetei — noha itt és ott, — főleg a lelkészválasztási ügyekben, — az érvényben levő egyházi törvényekkel ellentétes nézetek, s állás foglalások merültek fel, — nemcsak megőrizték hithüségöket, őseink által vérrel óltalmazott jogaikat, s átöröklött vallásos erényei* ket, hanem ezeket tovább is fejlesztették és előhaladást tanúsítottak; midőn hithüségök s vallásos buzgóságuk bizonyságául, — őseink példájaként több helyütt templomokat, iskolákat lelkész s tanító lakokat építettek vagy tetemes költséggel újra alakítottak, itt- és ott ingatlan birtokokat szereztek, szóval a folytonos szellemi s erkölcsi fejlődés és haladásban fényes tanúságát adták annak ; hogy azon hit melyet vallunk, s melyei dicsekedésünk van Krisztusban, — nem holt hit, hanem krisztusi élöhit és másokat is éltető. És hogy a szellemi s erkölcsi fejlődéssel természetesen és szükségkép együttjáró, s annak mérlegül szolgáló tanügyben sem észlelhető hanyatlás a lefolyt évtizedben tanuságul szolgálhatnak az 1887» és 1897» tanévrőli statiszticai adatok. Mert mig az 1887» tanévben 29 anya és 8 leányehból álló egyházmegyénkben a köznevelés és oktatás nehéz munkájával 45 tanteremben 44 egyén foglalkozott, akkor az 1897» tanévben ugyan anynyi anya és leány egyházban 47 tanteremben 48 egyén működött. S mig az 1887» tanévben tényleges oktatást nyert, — az ismétlő iskolásokon kivül, — 3062 tanuló — addig az 1897» tanévben 3162. És midőn az 1887» tanévben az oktatás eredményekért jeles osztályzatúnak minősíttetett 26, yónak 8, e%nek 11 iskola, akkor az 1897»- tanévben jeles osztályzatú volt 29, jó osztályzatú 10, elég osztályzatú 5 iskola. Járvány miatt nem vizsgáltaiba-