A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. október

— 11 érintett törvénycikkeket! Nem pótolhatja azt a — sok helyen már-már tűnőben lévő — tiszta, igaz, tántoríthatatlan ősi református hitet s vallásos meggyőződést, mely előtt szent az elődök, az apák vallása, s amely meggyőződés birtokában valaki készebb inkább meghalni, mintsemhogy megcsúfolja ősi nemzetsége tisztes, becsületes tradícióit, a vallás terén is. Ma a pénz, hatalom, kitüntetés, a fényesebb rang az előkelő összeköttetés vágya erősebb, hatalmasabb, mint a múltak aranyló ködéből visszazengő, a sirok mélyéről is felsíró hangja a hithű, századokig, egészen a reformációig visszamenően erősen református lelkületű apáknak ! Hol van az az idő ? Már-már egészen a múlté lesz! — amikor városokban, falvakban — ősi református családok végtelen során felhangzott a patriárkális protestáció bibliai zamatu hangja : Ha bántástokra van szolgálni az Urat: Válasszatok magatoknak más istent, még ma, En azonban és az én házam népe az Urnák szolgálunk ! Mit mondjunk még?! A költő szavaival igy szólunk, a rezignáció hangján bár, de erős hittel, reménységgel is a jövő iránt: „Oh boldog kor! Jöjj vissza egy szóra" ! Igen fontos momentumot képez a lelkészi kar, főként özvegyeink, árváink helyzetével, jövőjével vonatkozásban az egyházi IX. t.-c. — az új nyugdíjtörvény — ez évben történt életbeléptetése. Nem akarok itt ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, — eléggé meg volt s van állandóan vitatva egyházi lapjainkban, pro és kontra egyaránt. — Az ellenérvekkel, a várakozási idő hosszú volta miatt elégedetlenkedőkkel, az özvegyek s árvák már korábban, sőt azonnal megkezdődő, nagyobb arányú megsegítését kívánókkal se akarok vitába szállani, — elvégre ez tisztán pénzügyi kérdés és a matematikai mérleg kétszerkettője, — csak annyit kívánok mégis megjegyezni, hogy ez a törvénv egy nagy lépést jelent a rég hangzó kívánságok kielégítése éspedig a lehető kielégítése felé. Hogy az igényeket, a kívánalmakat 100 százalékig nem elégíti ki, annak a lehetőségek szabnak határt s korlátot. Egy bizonyos: ha momentán erősebb megterhelést is jelent ránk nézve az új nyugdíjtörvény, ha nagyobb erőfeszítéssel fog is járni kötelezettségeink pontos teljesítése, meg kell tennünk erőink minden megfeszítésével is és ha pillanatnyilag, átmenetileg nem is láttatik meg, — mert meg sem is láttathatik az új törvény előnye, — egy kevés idő múlva