A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. október

— 12 meg fogjuk látni, hogy kevesebb lesz a panaszszózat özvegyeink, árváink ajakán, kevesebb köny hull alá szemük pillájáról, kis árváinknak nagyobb darab kenyér lesz a kezükben, s kevesebb lesz a rongyos cipő és ruha testükön. És a megnövekedett terhekkel sújtott lelkésztestvérek is meg fogják látni, hogy őnekik maguknak is nyugodtabb, boldogabb jövőt biztosít a nyugalom éveire ez a sokat vitatott törvény. Hogy is szól az a régi, szép — az új énekes könyvből, sajnos, méltatlanul kimaradt — dicséret Ámbár ne légyen kedvemre, Sőt nagy keserűségemre, Csendes lélekkel elszenvedem, Remélvén, hogy gyümölcseit És nem is várt terméseit, Ha most nem, jövendőre szedem !..." (Régi énekes könyv 92. dicséret, utolsó vers.) Van egy pont azonban, ahol — nézetem szerint is — szükséges és méltányos lenne a változtatás. Nem magára a törvényre, csak az annak végrehajtását szabályozó, ezidőszerint is még érvényben lévő Ügyrend 81. pontjára vonatkozik ez, mely eredetileg a folyó évi járulékok kamatmentes befizetésének határidejét november l-ben állapította meg, — később azonban ez a terminus julius l-re tététett át. — Mindenképen méltányos lenne az eredeti rendelkezés visszaállítása (mely a készülő új Ügyrend keretében elintézhető volna), mert hiszen a lelkipásztorok legnagyobb része, akár földben, akár konvencióban lévő javadalmához julius l-ig még nem igen jut hozzá, ellenben november l-ig inkább van fizetésképes helyzetben. De nemcsak nekünk, lelkipásztoroknak jelent megnövekedett terhet az új nyugdíjtörvény életbeléptetése, de gyülekezeteinknek is. Itt is, ott is az emelkedés előidézője részben a járulékkivetési alapnak az új javadalom-bevallások folytán előállott megnagyobbodása, részben magának az évi tagdíjnak 3'k , illetve 2 százalékról 5 százalékra emelkedése. Kétségkivül jelentékeny tehernövekedéssel állunk szemben, amit — kivált kisebb egyházainknál — nem lehet lekicsinyelni. Mindezek ellensúlyozásául kívánatosnak, sőt felettébb szükségesnek tartanok, ha a lelkipásztoroknak a korpótlék, a gyülekezeteknek pedig az adócsökkentési államsegély tetemes emelkedése által jönne az államkormány segítségére. Szintén egyetemes egyházi vonatkozásban méltónak tart-