A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

Esperesi jelentés. Beterjesztve a b.-somogyi ref. egyházmegye 1934. aug. hó 8-án Kaposvárott tartott rendes közgyűlése elé. Jíagytisztelefü és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Amidőn tiszteletteljes jelentésemet egyházmegyénk múlt közgyűlés óta eltelt egy esztendei életéről, állapotáról előterjeszteni kívánom : úgy érzem, nem tehetem ezt anélkül, hogy legalább egy futólagos tekintetet ne vessek egyetemes egyházi életünkre s vele kapcsolatosan édes hazánk helyzetére, amellyel egyházunk élete minden időben a legszorosabb összeköttetésben volt, van és lesz. Az esztendőknek — a sok nyomorúság és megpróbáltatás dacára is —oly gyors egymásutánja immár 15 éve, amióta a véres világháború befejeződött: nem egyébb, mint egy szakadatlan, meg-megcsalatkozott s azután ismét újult erővel feltörő reménykedésnek korszaka, reménykedésé egy jobb kor után, amelyért buzgó imádság epedez százezrek, milliók ajakán !.,. Mily igazak, mennyire találóak halhatatlan költőnk, Arany Jánosnak a halandó ember sorsát festő költeményének szavai a ma emberére és igy mireánk is... „Megcsalódik, de tovább megy örökös reménnyel". Bizonyára a fülében csengett a biblikus lelkű költőnek a szentírás e gyönyörű megállapítása

: „A háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet. A reménység pedig meg nem szégyenít!" Valóban, e nagy kataklizmában, amikor országok, világrészek eresztékei recsegnek, ropognak mindenfelé, mintha egy szörnyű léviáthán feküdt volna alája a régi világnak, hogy fölemelje azt s megrendítse tartó oszlopait, teljes összeomlással fenyegetve e földet s a rajta élőket, — amikor a költő szavait í „Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?" — a világháborúra vonatkoz-