A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július
~ 11 — gődünk, küzdünk a bajokkal. Egyházi főhatóságaink nem szűnnek meg ezt az álláspontunkat minden alkalommal hangoztatni és meg kell állapítanunk, hogy panaszaink a magyar kormánynál megértésre találnak, de be kell látnunk, hogy az egész Európát egyenlő erővel sűjtó katasztrofális állapot, aminek következményeit természetesen érzi ez a kis csonka ország is< olyan helyzetet teremtett, hogy amíg a pénzügyi viszonyok némi javulást nem mutatnak, addig lehetetlen az állam javaival gazdálkodóknak másként gazdálkodni. A legkomolyabb ígéret van illetékesek részéről arra, hogy amint a gazdasági viszonyoknak a legparányibb javulása jelentkezik, elsők lesznek az államnak az egyházakkal szemben fennálló kötelezettségei, amelyeket teljes egészében rendezni fognak. Azt hiszem, addig nem lehet mást tenni, mint fogcsikorgatva tűrni, szenvedni, állni a küzdelmet. Lelki szemeink elé kell állítanunk a nagy kálvinista ősöket, akik életüket áldozták fel az egyházért a mainál talán súlyosabb helyzetben. Mi történt volna akkor, ha őket is megszállta volna a kishitűség és feladták volna a küzdelmet? Minden téren, amint az imént hangoztattam, oda kell áldozni lelket, szivet, ha kell az anyagiakat is, hogy fenntarthassuk egyházi intézményeinket és eltemetni ne hagyjuk évszázados egyházunkat, a református egyházat. Én azt hiszem, a Mindenható Isten is a mi pártfogónk, Bizonyos jelek vannak arra, hogy a világhelyzet javulni fog. Legközelebb az amerikai köztársaság elnökének nyilatkozata reményt nyújt, hogy helyzetünk javulása a közeljövőben várható, Gazdasági tárgyalások folynak Ausztriával, Olaszországgal és más nagyhatalmakkal, melyek remélhetőleg még az ősz folyamán tető alá jutnak. Mielőtt befejezném megnyitó beszédemet, azt hiszem, méltóztatnak megengedni, hogy megemlékezzem még egy nem szorosan egyházi életünket érintő, de országos érdekű kérdésről. Azt hiszem, nincs közöttünk, kálvinisták között senki, aki egyet nem értene velem abban, hogy a magyar kálvinizmusnak legnagyobb értéke az, hogy az ő vallásosságával egyformán nagy az ő hazaszeretete. Kell tehát, hogy foglalkozzunk a hazát érintő kérdésekkel is. Ez az idei év hazánk kormányzásában, alkotmányos életében is mérföldkő. Olyan mérföldkőhöz jutót-