A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

~ 11 — gődünk, küzdünk a bajokkal. Egyházi főhatóságaink nem szűn­nek meg ezt az álláspontunkat minden alkalommal hangoztatni és meg kell állapítanunk, hogy panaszaink a magyar kormány­nál megértésre találnak, de be kell látnunk, hogy az egész Európát egyenlő erővel sűjtó katasztrofális állapot, aminek kö­vetkezményeit természetesen érzi ez a kis csonka ország is< olyan helyzetet teremtett, hogy amíg a pénzügyi viszonyok némi javulást nem mutatnak, addig lehetetlen az állam javaival gaz­dálkodóknak másként gazdálkodni. A legkomolyabb ígéret van illetékesek részéről arra, hogy amint a gazdasági viszonyok­nak a legparányibb javulása jelentkezik, elsők lesznek az állam­nak az egyházakkal szemben fennálló kötelezettségei, amelyeket teljes egészében rendezni fognak. Azt hiszem, addig nem lehet mást tenni, mint fogcsikor­gatva tűrni, szenvedni, állni a küzdelmet. Lelki szemeink elé kell állítanunk a nagy kálvinista ősöket, akik életüket áldozták fel az egyházért a mainál talán súlyosabb helyzetben. Mi tör­tént volna akkor, ha őket is megszállta volna a kishitűség és feladták volna a küzdelmet? Minden téren, amint az imént hangoztattam, oda kell áldozni lelket, szivet, ha kell az anya­giakat is, hogy fenntarthassuk egyházi intézményeinket és el­temetni ne hagyjuk évszázados egyházunkat, a református egyházat. Én azt hiszem, a Mindenható Isten is a mi pártfogónk, Bizonyos jelek vannak arra, hogy a világhelyzet javulni fog. Legközelebb az amerikai köztársaság elnökének nyilatkozata reményt nyújt, hogy helyzetünk javulása a közeljövőben vár­ható, Gazdasági tárgyalások folynak Ausztriával, Olaszországgal és más nagyhatalmakkal, melyek remélhetőleg még az ősz folya­mán tető alá jutnak. Mielőtt befejezném megnyitó beszédemet, azt hiszem, mél­tóztatnak megengedni, hogy megemlékezzem még egy nem szo­rosan egyházi életünket érintő, de országos érdekű kérdésről. Azt hiszem, nincs közöttünk, kálvinisták között senki, aki egyet nem értene velem abban, hogy a magyar kálvinizmusnak leg­nagyobb értéke az, hogy az ő vallásosságával egyformán nagy az ő hazaszeretete. Kell tehát, hogy foglalkozzunk a hazát érintő kérdésekkel is. Ez az idei év hazánk kormányzásában, alkotmányos életében is mérföldkő. Olyan mérföldkőhöz jutót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom