A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

- 29 — kapcsolatban a betegsegélyezés és temetkezés ügyéről is megfelelő gondoskodás történjék. Erre a célra kivethető lenne ugy a tagok, mint a fenntartók terhére az illetmények további l-l százaléka, amennyiben pedig az igy befolyó összeg a kivánt célra elegendő nem lenne, a hiány fedezetéül igénybeveendők lennének a nyugdíjintézetnél a magasabb járulékok fizetése folytán előálló feleslegek. f) Egyházmegyei közgyűlés ismételten felkéri az egyetemes konventet, hogy addig is, mig a nyugdíjintézet szerves reformját az egyházi törvényhozás végrehajtaná, mint sürgős intézkedést kivánó ügyet méltóztassék újból mérlegelés tárgyává tenni a lelkészözvegyek és árvák ellátását, revideálni e tárgyban hozott 243-1925. számú határozatát, megszüntetni az A) és B) csoport megkülönböztetését és alkalmazni az egyenlő elbánás elvét. Ez a kérdés, mint azt az évről-évre megújuló panaszok mutatják, olyan nagy nyugtalanságot keltett az egész lelkészközvéleményben, amely nyugtalanságot az egyetemes konvent 52|l927., 76] 1928. és 8l|l929. számú határozataiban közölt nyilatkozatai sem tudtak megszűntetni. Egyházmegyei közgyűlés nagy aggodalommal állapítja meg, hogy az egyetemes konvent 52; 1927. számú határozatában ott lappang egy sajnálatos félreértés, amelynek fennmaradása az egyetemes konvent és a lelkészi kar felfogásának összeegyeztetését mindaddig lehetetlenné feszi, mig a félreértés kellő rávilágítás által ki nem küszöböltelik. Közgyűlés azonban meg van róla győződve, hogy mihelyt ez a félreértés kiküszöböltetik, azonnal beáll annak lehetősége, hogy a kérdés közmegnyugvásra elintéztessék. Az idézett (52-1927.) konventi határozat ugyanis hivatkozik a 94 540.-II.-1924. sz. V. K. M. rendeletre, mint amely a VII-IX. fizetési osztályok és fokozatainak megkülönböztetésétől teszi függővé a rendkívüli államsegély engedélyezését. A félreértés e ponton abban áll, hogy a lelkészi kar nem a fizetési osztályok megkülönböztetését, hanem a fizetési osztályokon belül az A) és B) csoportok megkülönböztetését tette panasz tárgyává. Igaz ugyan, hogy a fizetési osztályok felvétele is ellentétben áll a törvény betűivel, amely az özvegyek részére egyenlő ellátást állapít meg, mégis, ez a megkülönböztetés kellő jogi és erkölcsi' alapot talál abban a tényben, hogy a magasabb fizetési osztályba sorozott özvegyek férjei éppen magasabb fizetésük alapján járulékokkal is voltak megterhelve, ellenben semmi módon nem indokolható az.