A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

30 hogy a B) csoportba sorozott özvegyek magasabb évjáradékot nyerjenek, holott magasabb évi járulékokat nem fizettek, mint az A) csoportba sorozottak. Ezt a megkülönböztetést a miniszteri rendelet az állami fizetési rendszerre való hivatkozással annál kevésbbé kívánhatja, mivel ilyen kategóriákat az állami fizetési rendszer nem is ismer. g) Egyházmegyei közgyűlés felkéri az egyetemes konventet a korpótlékoknak a nyugdíjigénybe való beszámítása tárgyában 1928. április 17-én hozott 67-6. számú határozatának oly értelmű módosítására, hogy azoknál a tagoknál, akik korábbi magasabb javadalmukat a nyugdíjigény szempontjából fenntartották, a korpótlék a régi törvényes gyakorlat szerint a korábbi magasabb javadalomhoz számíttassák hozzá. (Ügyrend 30. §. 9. p) A most gyakorlatban levő elbánás, mely szerint a korpótlék a későbbi kisebb javadalomhoz számíttatik hozzá, egyrészt szerzett jogokat sért, másrészt a régi gyakorlat szerint kontemplált kedvezmény helyett (mely kedvezmény egyébként csak egy beálló károsodástól való kíméletben áll) az érdekelt tagok tényleges károsodását okozza. Ugyanis a kisebb javadalmazásu állást elfoglaló lelkész mindaddig, amig utóbbi kisebb fizetése a korpótlékokkal együtt előbbi magasabb fizetését el nem éri, tényleges fizetéséhez mérten a megszabott 3 és fél százalékos kulcsnál magasabb járulékot fizet, anélkül, hogy ezért a több éven át viselt tehertöbbletért a nyugdíjintézettől bármi ellenértéket kapna. Figyelmet érdemel még az a körülmény is, hogy ebbe a kategóriába a lelkészeknek aránylag csekély száma tartozik, ugy, hogy az e kategórián elérni kivánt megtakarítás a nyugdijasok összesége szempontjából pénzügyileg amúgy is jelentéktelen, csupán az egyéneket sújtja érzékenyen. h) Egyházmegyei közgyűlés az országos zsinat törvényes intézkedését kéri arra nézve, hogy a lelkészi szolgálati idő 35 évben, illetőleg 65 éves életkorban állapíttassák meg. Ugyanis az egyházi törvénynek az az intézkedése, mely a VII. t.-c. b) pont szerint 40 éves szolgálatot, vagy pedig 70 éves életkort kiván meg a lelkésztől, hogy teljes fizetéssel mehessen nyugalomba, sérelmes a lelkészi karra nézve, mert ilyen hosszú szolgálati idő csak a tanítói karnál van, akik az életbe korán kikerülve már 21 éves korral tagjai lehetnek nyugdíjintézetüknek s éppen azért 40 éves szolgálati idővel is korán mehetnek nyugalomba. Egészen másként