A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. február, 1928. július

- vi kormányhoz. Az egyet. Konvent állandóan napirenden tartja e kérdéseket, tárgyalásokat folytat az illetékes tényezőkkel s mindent elkövetnek, ami az adott viszonyok között lehetséges, e fontos kérdések megoldása körül. Maga az orsz. zsinat is foglalkozott legutóbbi ülésszakában ezekkel a nagy horderejű anyagi kérdésekkel, amikor is főt. és mélt. Püspök Urunk, mint az adóalap bizottság elnöke, a zsinat elé terjesztett javaslatban rámutatott azokra a súlyos veszedelmekre, amelyeket az egyet, adóalap dotációjára szánt államsegélynek, a népiskolai dologi tandijkárpótló államsegélynek és a középiskolák dologi államsegélyeinek, végül a lelkészi korpótlékoknak ma is csak részleges kiszolgáltatása, a kántori javadalmaknak a tanítói javadalomba beolvasztásával történt megszüntetése gyülekezeteink, iskoláink, lelkészeink s tanítóink életében okoz. A javaslat elfogadásával a zsinat feliratot intéz a kormányhoz, kérve az összes függő anyagi kérdések mielőbbi rendezését, de mindenekelőtt az egyet, adóalap sürgős helyreállítását. Ez utóbbi kérdés, mint a roskadozó egyházak megsegítésének, a békés fejlődés lehetőségének elsőrendű kérdése, lehetetlen, hogy a legközelebbről bele ne kapcsolódjék a kormány nemzetépítő munkájába 1 De talán az eddig elsoroltaknál is nagyobb baj, ijesztőbb veszedelem az, hogy az anyagiakban való erőtlenség és jogos igényeink nem teljes mértékű kielégítése által előidézett nehéz helyzet mellett egyházunk önnön tagjainak vétkei, bűnei folytán is egyre gyengül, sorvad és pusztul. Sem a régi vallásüldözések szomorú századai, sem a közelmúlt rettenetes világháború pusztításai nem vágtak akkora rendeket a színmagyar református nép soraiban, mint az az égbekiáltó szörnyű bűn : az „egyke", vagy sok helyen az „egyse", — amellyel maga pusztítja önmagát. Mint a százados tölgy, vésszel-viharral, fergeteggel dacolva csak erősebb lesz és ellentállóbb, de a belsejében őrlő férgek lassan lassan elkorhaszlják: ugy ref. egyházunk is az üldözések, a harcok viharait kibírta s erősebb lett általuk, — ám ez a lassan, de biztosan őrlő szú, ez az emésztő féreg félő, hogy pusztulásba dönti ref. egyházunk életfáját. Adná Isten, hogy hazánk s anyaszentegyházunk tanácsosai,