A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. február, 1928. július

- VII inig nem késő, mig a 12-ik óra el nem jő, megtalálnák e baj gyökeres orvosszereit. Addig is, — nemrég még népes, virágzó községek csöndes, kihalt utcái, elnéptelenedett templomok, satnya, csenevész nemzedék, időnap elölt megvénhedt nők, felére-harmadára leapadt létszámú iskolák — melyek ennek következtében az államsegély megvonása által teremtett, sokszor lehetetlen helyzettel is kénytelenek küzdeni; — sok munkával terhelt, de kevés munkáskézzel rendelkező családok lázas, idegőrlő, panasszal, elégedetlenséggel telt élete; a megfogyatkozott lélekszám mellett egyre növekvő, egy-egy vállra ezért több súllyal nehezedő terhek miatti örökös zúgolódás jelzik e nemzetpusztító bűn szomorú munkáját! Egyetemes egyházunk életében az elmúlt év folyamán három oly kiemelkedő, jelentőségében és a jövőre való kihatásában oly fontos esemény merült fel, amelyek mellett — ugy hiszem — szó nélkül nem mehetünk el. Az első a mult év szept. elején Budapesten tartott Presbiteri Világszövetség konferenciája, melyen úgyszólván a világ minden tájékáról jelentek meg képviselők, rendkívül fontos nemcsak az ott elhangzott nagyszabású és széles távlatú előadások miatt, melyekben a mai kornak egyházunkat érintő legfontosabb kérdései s legégetőbb problémái szőnyegre kerüllek, hanem azért is, mert e konferenciáról kiküldöttek, megbízottak mentek szét az elszakított területek református egyházainak, azok viszonyainak tanulmányozására s hisszük, hogy a konferencián hazánk és egyházunk vezetőférfiaitól nyert tárgyilagos információk birtokában nagy szolgálatot tettek elnyomott hitsorsosaink helyzetének enyhítésére. A folyó év június hó első napjaiban Budapesten tarlóit II. orsz. református nagygyűlés a maga hatalmas méreteivel, imponáló, méltóságos magatartásával, a ref. egyházi és társadalmi élet vezérférfiai részéről elhangzott, legaktuálisabb kérdéseinket taglaló, azokat az érdeklődés homlokterébe állító, a megfelelő megoldási módozatokat feltáró előadásokkal hatalmas demonstratio volt ref. egyházunk élni akarása, jogai és igazai mellett, — a legkisebb felekezetieskedés nélkül. Kívánatos volna, ha lehetőleg hétköznapokén tartatnának e