A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

— 32 — ennélfogva jobban ismerik a nép Delükét és közelebb férkőzhetnek ahhoz. Első sorban szükséges, hogy a lelkipásztor olyan presbitereket kapjon, akik segítségére tudnak lenni egyházépítő mimikájában és mindien olyan ténykedés ben, aimely a hitélet elmélyítése szempontjából szükséges és nélkülözhetetlen. Mert megtörténik, hogy akiket presbiter ekké választanaik, azok közül az egyik ember dí síznek, a másik pedig tehernek tartja a ráruházott tisztet, ennél fogva egyik sem tudja lelkesedéssel betölteni hivatását. Az isi előfordul, hogy olyan emberek, akikről

1 nyilván tudjuk, hogy hitetlenek. Istent, örökéletet tagadják, magán életükben romlottak, erkölcstelenek, az egyház választása folytán helyet nyernek a presbitériumban s nem átálják azt elváltaim, noha, sie testüknek, se lelkűknek nem kell az Isittem- egyháza. A Balaton csupán egy holt víztömeg, de nem tűri magában a szennyet,, hanem kidobja a partra. A mi egyházi életünk irányításában is csak értelmes, hívó, vallásos emberek vehetnék részt; ezért van szükség a presbiterek jól megválogatására,, hogy azok becsületes, istenfélő emberek legyenek. Szükséges továbbá, hogy a presbiterek kivétel nélkül minden gyűlésén jelen legyenek s ott ne csak a gyülekezet anyagi dolgai felett őrködjenek, mert a mii egyházunk nem nyilvános pénzintézet, amelyet időről-időre számoltatni kell, hanem lelki és szellemi közösség, amelyben legfőként lelki, szellemi munkát kell végezni. Álljon őrt a presbiter a kitéréseknél, reverzálisoknál ellenségeink ellen,i védekezésnél és jelentsen, tanácsoljon, segítsen lelkipásztorának úgy, ahogyan tud. A viszálykodó házastársiak megbékítésénél!, a válásoknál,, minden nehéz helyzetben legyen, segítőtárs, járjon jópéldával élőil, gyakorolja a templomot, részesüljön az Urvacsoirában, ügyeljen az iskolára, annak szielilemi és anyagi dolgaira, hogy istenfélő, hasznos polgárokat neveljenek azok. így nem csak vallásunkat ápoljuk, fejlesztjük,