A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

- 31 — apáink jóformán a semmiből .építették fel ezeket a templomokat, amelyekbe mi mosit imádkozni járunk; nyárom részes aratással szerezték meg azokat a harangokat, amelyek mánkét imádkozni hívnak, vagy a temetőbe kísérnek, télen öífa-vágással keresték meg azt ai fát, arniiibőfll kimagasló tornyainkat építették. És mi most ezeknek a fenntartását nem tu dljuik elviselni, tehernek tartjuk a gondozásukat, sőt egyes helyéken a hitüket is elhagyják az emiberek az: egyházi közterhek miatt. Pedig má, különösen ebben a megyében., igazán elmondhatjuk magunkról, minit a zsidó nép, hogy Istennek választott népe vagyunk. A világháború alatt nem diúlta fel idiegiem ellenség otthonainkat, nem gyújtották fel házainkat, gyermekeink biztonságban voltak, minden borzalmáktól megőrzött az Istennek kegyelme és mi mégsem tanultunk meg imádkozni és a hitünkhöz ragaszkodni. Ha rágondolok azokra a szerencsétlén testvéreimre, ákikkol együtt sínylődtem Szibéria hó,mezőin, akiket gyermekek megdobáltak, asszonyok teköpdöstek, elfog a szégyen, ha látom, hogy ez a nép, amelyet ettől a szégyentől megkímélt ,az Isteninek á kegyelme, mégsem tanult meg imádkozni és a hitéhez ragaszkodni. Ha rágo.ndolak azokra a szerencsétlen testvéreimre, akikkel az Ural-hegység rengeteg őserdőiben rabsziolgaimódra irtottuk az UraD-h,egység évszázados fáit, s ha valaki kenyeret kért — megbotozták, ha ruhát kért — bebörtönözték s ha elgondolom, hogy ennek a vidéknek a népét mindéttől megőrizte az Istennek kegyelme, pironkodom azon, hogy mégse tanult meg imádkozni és a hitéhez ragaszkodni. A mi lelkészeink, akik igein sok munkával, tanulással készítik elő magukat nehéz feladattuk teljesítésére, önmagukban elégtelenek és erőtlenek ezen, hiányok pótlására és a hitélet elmélyítésére, azért munkatársaikra van szükség, különösen falun olyan munkatársakra, akik a nép közül valók,