A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december
21 sága vagyunk-e? Hol vannak a mi jácseliekedebeánk? Nem olyanok vagyunk-e, mint a megízetleniütt só s mint a véka alá rejtett világosság? „Hiányzik belőlünk valami, ami megnyugvást, erőt, életet ad s ezért széthullunk, mint az oldott kéve s gyáván, nyomorultam, egyenként elveszünk Isten országára, nemzetünkre s az emberhez való méltó életre nézve . .." Hol van az az idő, mikor a kálvinista ember nemcsak vagyonát, hanem életét is oda adta hitéért? ... Mikor börtönröl-börtönre hurcolva, bilincsekbe verve, kínozva és megaláztatva az apostollal ezt vallotta: Az én éleem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melget vettem az Ur Jézustól, hogy bizonyságot teggek az Isten kegyelmének evangéliumáról. (Gsoll. 2024 v.) . Nem látjuk-e, hogv fásult közöny miként kerüli az Urnák templomát s némely helyen miként dobja el magától, mint egy rongyot, őseitől örökölt szent és tiszta vallását, ha Isteni örök jókkal tápláló egyháza egy kevés adományt kér? Nem halljuk-e, hogy mily sokan vetik fel Fáraóval aizt a rettenetes kérdési: Iéicsodci az Ur, hogy engedjek neki9 (II. Mózes v:2.) S nem látjuk-e, hogy az ilyenek miatt meggyengült falakon betör az ellenség s széjjel jár közöttünk. mini ordító oroszlán, keresve, akit elnyeljen!<? (I. Pét. v:8.) De ne csüggedjünk kedives Ttestvéreim! Hiszen mi 1 is Jézus tanítványai vagyunk s ha azok az egyszerű halászok és vámosok megv áltoztatták a világot, mi meg összetett kézzel némán vesztegelnénk? Hát mi e szomorú állapoton — csak a mi kis körűinkben is — változtatni semmit sem tud mánk; — hát mi már teljesen megízetleniült só lennénk s csak arra volnánk méltók, hogy kivettessünk és megtapodta ssunk? vagy véka állá elrejtsük a világosságot, melyet nyertünk a mi Urunktól, az Ur Jézus Krisztustól? ... Óh, kedves Testvéreim! Ébredjünk már egyszer tudatára mi is köteiességainkmiek s minden foglalkozásunk-