A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

- 14 midőn veszteségem hirét hallották. Fogadja a nagytiszteletti és méltóságos egyházmegyei elnökség velem szemben megnyilatkozott szives jóságáért hálás köszönetem kifejezését". Kérem az elnökség intézkedését tudomásul venni s egyúttal tisztelettel indítványozom, hogy egyházmegyei közgyűlésünk is adjon kifejezést részvétének jegyzőkönyvünkben s erről Püspök úr őméltóságát jegyzőkönyvi kivonattal értesítsük. Ugyancsak a kegyeletes érzés szavaival kell megemlékeznem egyházmegyénk áldott emlékű, felejthetetlen esperese: néhai Nagy Lajos özvegyének, szül. Mayer Juliannának folyó év május 15-én történt elhunytáról. Őrizzük meg emlékezetét jegyzőkönyvünk lapjain s kívánjuk, legyen pihenése csendes, szendergése zavartalan az előtte elköltözött hűséges hitestárs kihűlt porai mellett. Egyebekben a Mindenható iránti hála érzésével s szavaival kell megemlítenem azt, hogy mult közgyűlésünk óta a mai napig, tehát egy év leforgása alatt sem lelkészi, sem tanítói karunkban veszteséget nem szenvedtünk. Kegyelmes volt az Úr hozzánk, — nem küldötte el hajlékainkhoz a halál, az enyészet angyalát, hanem megengedte, hogy az Ö szőlőjében és anyaszentegyháza veteményes kertjében tovább munkálkodhassunk s dicsősége terjesztésén, szent országa építésén még buzgólkodhassunk, a Tőle kiszabott idő mértékéig. Adjunk hálát Ő szent Felségének, az ő véghetetlen irgalmáért s jóságát háláljuk meg azzal, hogy mindenkor és mindenekben az Ő dicsőségét munkáljuk s Néki hűséges sáfárai igyekezünk lenni. Ezeknek előrebocsátása után egyházmegyénk mult évi történetéről, eseményeiről kell a Nagytiszteletü és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés előtt beszámolnom. De úgy érzem, hogy szinte lehetetlen ezt tennem anélkül, hogy egyúttal meg ne emlékezzem magáról a korról, melynek történetébe egyházmegyénk ez évi élete belekapcsolódott s — hacsak egy futólagos pillantást is ne vessek édes hazánk ez idő alatti állapotára, melynek sorsával evangéliomi egyházunk sorsa mindenkor elválaszthatatlanul össze volt forrva. Távol áll tőlem, hogy a korrajz-iró szerepét játsszam; ez az arra hivatottak dolga s feladata. Azt azonban látom és megállapítom s velem együtt úgy hiszem mindenki megállapíthatja, hogt korunk végtelen messzeségben áll attól az eszménytől, melyey