A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

- 28 — lást kelne rögtön rajta. Egy szemről, amelyik hogyha ránéz egy harvadó és tönkrement arcra, régi édes szépségek felvillanását látja rajta. Egy szemről, amelyik ha ránéz egy szomorú és átokvert világra, a világ megszépül, régi, elvesztett dicsőségét nyeri vissza. Egy szemről, amelyik ha belenéz a bezárt egekbe, széthasad a kiterjesztett erősség, mint egy szürke kárpit és rajta keresztül bűbájos világok csudái tárulnak fel előtte. A hit szeme ez, a hit csodatevő szeme. Testvéreim, hogyha hitről beszélünk, az emberek rendesen legelőször arra gondolnak, hogy valamely egyháznak valamely tételes, dogmatikailag meghatározható szabályát vagy állítását hiszi el, vagy pedig nem hiszi el valaki. Ha hitről beszélünk, akkor az emberek mindjárt arra gondolnak, hogy talán nincsenek egészen tisztában a predestinátióval, vagy a Krisztus Istenségével, vagy a világnak hat napon teremtett voltával, vagy a bűnesettel, szóval mindig valamely tantétel mögé húzódnak és ezzel szemben fogalmazzák meg azt, hogy hivők-e, vagy pedig nem. Ez épen olyan, mintha valaki azt mondaná akkor, amikor neki a növényvilágról beszélünk, hogy csak a pálma a növény. Azok a dogmatikai, konfesszionálís tételek csudálatos, nagyszerű eredményei, hogy ugy mondjam tropikus példányai, dicsőséges eredményei a hitnek. De a hit több, mint ez. Épen ugy, mint ahogy a vegetáció több, mint a pálma vagy a cédrus, mert az az északi sarkról, ahol piros mohaként és zuzmóként úszik a hó felett, végig megy az egész földtekén a másik, az ellenkező sarkra. És nincsen olyan zeg-zuga ennek a világnak, ahol a hit ott ne lenne. Állítom azt, testvéreim, hogy mindenütt, ahol az élet lüktet és előre megy, mindenütt egy darab hit van. Isten hit által teremti a világot és hit által tartja fenn.