A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

- 18 — jutunk egy magasabb osztályba, az örökkévaló világba, ha itt jó vizsgát tudunk tenni a szeretetből. Atyánk, testvérünk, hazánk iránti szeretetünk tömörül egy magasabb fokú szeretetben és ezt nevezzük Isten iránti szeretetnek. Milyen gyönyörű látvány, ha egy fiatal ember szereti az Istent az első szeretet lángoló hevével! Mikor az ember ugy érzi, hogy mellette áll az Isten, nem valami gondolat, fogalom, hanem egy élő valóság, egy édes Atya, akinek a tekintete állandóan rajtunk van; Ő az, aki felénk néz távoli hegyek kéklő ködéből, ő az, aki ránk tekint az égboltozat tündöklő magasságából, ő az, akinek az arca visszatükröződik a csendes tó vizében, aki mindig ott van, aki mindig szeret, aki előtt járunk, aki reánk nézve élő valóság, szent és tiszta valóság. Van-e szebb és tisztább ennél az érzésnél? Vagy mikor érezzük, hogy Krisztus van velünk, mint élő valóság és világátalakitó hatalom a jelenben ? ő akarta, hogy ti itt összejöjjetek, meghallgassátok az ő beszédét. Ha erre gondoltok és látjátok Őt élő, boldog valóságnak, testvérek!, aki az életünkben van, a szivünk belsejében, aki irányítja minden cselekedetünket és akarásunkat: ezt ugy hívják, hogy első szeretet és ennek a szeretetnek a hiánya az, amit ti n8gyon éreztek. Mintha a társadalom nagyon megromlott volna, pedig csak egy érzés párolgott el a szivünkből: nem tudjuk Ót ugy szeretni, azzal a lángoló hévvel, amellyel ebben az egyházban a Ti elődeitek szerették a ti Uratokat, az Ur Jézus Krisztust. Mikor látjuk, hogy ez az egyház összefoglalása sok szent örök igazságnak, mikor érezzük, hogy Isten ezt azért teremtette, mert meg akarta mutatni, hogy nagyon szereti ezt a nemzetet, — válogatott az Ő mennyei kincsei közül és kiválasztotta a legfényesebbet, az örökkévalót és odaadta ennek a nemzetnek — mikor ezt megérezzük és sze-