A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

— 19 — Tétjük ezt az egyházat a maga nehézségeivel és hibáival együtt, mikor érezzük, hogy a létünk össze van forrva vele, akkor ezt nevezzük első szeretetnek. Mikor azt mondjuk, hogy odaadom Neked az életem, ugy szeretlek, mint az édes anyámat, látlak Téged és ölellek és a magaménak mondalak Téged: ez az első szeretet heve, aminek a hiányát oly fájdalmasan érezzük egész élelünkben. A mi Urunk megmondta azt is, hogyan párolog el •az első szeretet. Az első szeretet a világiassság utján párolog el. Az ember egy kis engedélyt tesz a világnak. Érzi, hogy az Ur Jézus uralkodik az egész életen. Megállapítja, hogy nekem az én életemhez jogom van, 99°/o legyen a tied, 17. legyen az enyém; később a felét, utoljára csak valami nagyon keveset akar odaadni Jézusnak. Megmaradnak még a vallásos szokások, de mindinkább külsőséggé lesznek, nincsen többé mögöttük semmi tartalom. Először a porcelláncsészén finom, pókhálószerü repedés mutatkozik, azután darabjaira hull szét. Az ember megunja ezt a kétéltüségel, az ember azt mondja: legyen ennek vége, tisztázzuk a dolgokat egészen, egészen a világé vagyok, bucsut mondok Neked én Uram, Krisztusom. A kompromisszumok igy visznek le bennünket sötét mélységek felé, mikor nem érezzük többé az első szeretet tüzét es áldott melegét. Valami egyszerű példával akarom nektek megmagyarázni. A templomból elmaradni az első vasárnap nehéz, a másodikon könnyű, a negyediken egész természetes, a tizediken pedig már az ember azt sem tudja, miért ment annak idején a templomba. Ezzel szemben az első keresztyének szeretete Krisztus iránt nem ilyen szeretet volt. Élelvaloság, öröm forrása volt és mi ettől nagyon nagyon messze vagyunk. Testvérek, ezen mindenesetre változtatni kell és pe2*