A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

— 12 — 14 Tildy Zoltán 1916. január 1. óta Szenna, s. lelkész. 15> Tóth Sándor 1914. február 1. óta Vásárosbécz, s. lelkész. 16-. Várady Zoltán 1916. december 1. óta Nagybajom, s. lelkész. Madarász Endre s. lelkészt 1916. november 26-án, Tildy Zoltán s. lelkészt 1917. febr. 18 án Lábodon a szentgyülekezet előtt exmittáltam, az öszszes lelkészi functiók végezésére felhatalmaztam, s tőlük hivataluk buzgó és teltái6meretes folytatására, az ünnepélyes szent esküt felvettem. Nagyt. Fejérváry Gyula hoboli lelkész ur állandó gyengélkedése és e miatt szolgálat képtelensége miatt nyugdíjaztatását kérelmezte a mult év őszén. A nyugdija-bizottság kérvényét letárgyalta december 4-én s kérelmét teljesítve, nyugalmaztatását kimondotta. Az összes iratokat december 7-én felterjesztettem a főt. és mélt. püspöki hivatalhoz további intézkedés czéljából. Eddig a továbbiakról értesítést nem nyertem. Mózes Imre tanitó ur, a mult év szeptember 17-én búcsúzott el rinyahosszufahii híveitől, hol, az iskolateremben, mint az egyház veteményes kertjének hűséges és lelkiismeretes munkása, a templomban, mint az istenigéjének, az evangeliomnak buzgó hirdetője, 41 és 1/2 évig működött, s a szép, de rögös tanítói pályán 47 évet töltvén el, a sok és hosszas nyavalyák miatt testben megtörve, de még mindig erős lélekkel a jól megérdemelt nyugalomba vonult. Istennek áldásával bocsátottuk el, a gyülekezet nevében magam, mint lelkésze, az egyházmegye nevében nt. Kovács Bertalan t. ü. biz. elnök ur vettünk tőle bucsut. Istenitisztelet végeztével József István presbyter köszönte meg presb. társai nevében a gyülekezetükben oly hosszú ideig s eredményes sikerrel végzett munkálkodását, s elismerését, háláját fejezte ki az egész egyházközségnek nevében, az irántuk tanúsított jó indulatért és szeretetért, melynek melegét egész ottléte alatt érezték. Azon hosszú idő, — majdnem félszázad alatt, melyet közöttünk töltött úgyis mint hivatalnok, úgyis mint családapa, úgyis mint ember megállta helyét s példányképül szolgált mindnyájunknak a kötelességteljesitésben. Egész hivatalos pályáján, az iskolában lankadatlan szorgalommal, a templomban egész lelkesedéssel, — a szenvedések és gyötrelmek között türelemmel és megnyugvással hordozván sorsát — végezte a rábizottakat. Iskolája a taneredményt tekintve, mindig a legjobbak között volt, s a felsőbb hatóságoknak elismerését kiérdemelte s megnyerte. Családi élete példás volt. Öt fiút nevelt fel s taníttatott, s igen sokszor szorongató anyagi viszonyok között. Mindenik szép és tisztes állást foglal el a társadálomban, dicséretére a szülőknek, javára ref. egyházunknak, hasznára a közéletnek, társadalomnak. Két fia katonai szolgálatot teljesít hazánk oltalmazására.