A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

Nagyt. és Tek. Egyházmegyei Közgyűlés! A világháború alatt, a mult év alkonyán sötét gyász borult hazánkra, s az egész monarchiára, amely beárnyékolta az egész birodalmat, fájdalommal töltötte el a sziveket, bánattal a hazafias érzelmű lelkeket. I. Ferenc József, dicsőségesen uralkodó fejedelmünk, apostoli királyunk Ő Felsége, az 1916. év november 21-én pár napi gyengélkedés után jobb létre szenderült. Egész megdöbbenést okozott a gyászos lesújtó hir, mert hirtelen, szinte váratlanul jött, kötelességének teljesítése közben s munka asztala mellett lepte meg az aggkor gyengesége, kivette kezéből a tollat és este 9 órakor örök álomra hunyta szemeit. Itt hagyta ezt a könnyekkel öntözött, vérrel áztatott földet, ezt a lángba borított világot, ezt a gyűlölködő, egymás ellen törő emberi nemzetséget, átköltözött abba a szebb világba, ahova szive, lelke vágyakozott, ahol nincs siralom, nincs könnyhullás, nincs vérontás, hanem csend, békeség és teljes boldogság. Életének késő alkonyán, 87-ik esztendejében, uralkodásának 68-ik, apostoli királyságának 50-ik évében tért meg őseihez, s temettetett el elődeinek sírboltjába, ahol boldog emlékezetű szerelmes felei, áldott lelkű házastársa, Erzsébet királyné Ö Felsége és az általunk örökké felejthetetlen, egyetlen szerelmes fia: Rudolf trónörökös Ő fensége porrészei között elnyugodva, várja nemes lelke a mennyország kapuinak megnyílását, porrésze pedig dicsőséges testben leendő feltámadását. Ravatalát nagy birodalmának minden népe gyermeki szeretettel és hálás érzelmekkel állta körül, adózva annak a lelki nagyságnak, annak a rendithetetlen hitnek, amely kora ifjúságától kezdve késő öregségéig megőrizte lelki nyugodalmát, hogy dicsőségének, boldogságának teljességében az elbizakodás, a szenvedések ölén, a csüggedés, s agg kora végső napjaiban a világháború súlyos megpróbáltatásai közepette a reménytelenség egy pillanatig sem tudta Istenbe vetett bizalmában megtántoritani. Ingathatatlanul állt, mint tenger közepén a kőszikla, a sorsnak minden változásai között. A szövetséges országok fejedelmei, s ezeknek képviselői is mély részvéttel és a nagy veszteségnek fájdalmas érzésével állottak ravatala mellett,