A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. március

_ 8 — gával. Nagy hibát követett el az egyh. megye vagy jobban mondva az egyházkerület, a mikor a szabályrendeletileg megállapított ismétlő — vagy vasárnapi iskolások után fizetendő 50 kr. — most egy korona — tandijat a tanítói dijlapokba nem vétette fel. Méltóztatnak tudni, hogy egyházmegyénkben az 1869. évben lettek újra szervezve, illetve megállapítva a lelkészi és tanítói dijlapok, s az ismétlő iskola pedig 1870-ben lett országos törvénnyel felállítva, igy ezen régi tanítói dijleveiekben sehol sincs felvevé az ism. isk. tandija. Mikor az egyhmegye 1870-ben megállapította szabályrendeletben az 50 krt, s a kerület megerősítette, elfelejtette kimondani, hogy ezen ism. isk. tandíj minden tanítói dijlevélbe bevezettessék. A szülök fizették is immár 40 év óta ezt a tandijat, de most olyan kavarodás van, hogy nem tudom, mikor lesz lehetséges rendezni ezt az ügyet ugy, hogy senki séretrnet ne szenvedjen. A conventi bizottság utasítva lévén arra, hogy pusztán és szorosan azt vegye fel, számítsa át és állapítsa meg fizetésül, a mi a dijIapban expressis verbis bejegyezve van; az ismétlő iskolások tandiját nem vehette fel. Kimaradt tehát, de hátránnyal nem járt, amennyiben több helyen vagy a szülök fizették meg, vagy a község kárpótolta. Most azonban a szülök sem fizetnek, a politikai közegek is megtagadták ezen segélyt, a convent sem kárpótolja, mert a dijlapban nincs, az állam sem vette fel kárpótlás alá, mert a javadalmi jkönyvben nincs benne. De a tanítónak kell vezetni az ismétlő iskolát és a növendékeket tanítani. Teiiát ezen a téren is van ingyenes népoktatás, ugy azonban, hogy senki sem fizet, hanem a tanítónak kötelessége fegyelmi eljárás megindítása terhe alatt hűségesen tanítani. Egy concrét esetben a ns. kir. tanfelügyelő úrhoz fordultam azzal, hogy mivel a politikai község megtagadta a dijtapitag biztosított ism. isk. tandiját, a tani'ó ^zután nem fogja az ism. isk. növendékeket tanítani. Azt válaszolta, hogy a tanitó köteles tanítani s az iskola fenntartó testületnek kellett fizetni. Ez a protestáns autonomia. 4. Képzelhetetlen zűrzavar és hallatlan fejetlenség uralkodik a dologi kiadások kárpótlása kérdésébén. Az 1908. 46. t. c. világosan rendeli, hogy nemcsak a tanítási dij lesz megváltva 1910. szepi. i után, hanem azon dologi kiadások is a melyek az iskola terem fűtése- és tisztogatására szolgáltak, a mely szükségleteket eddig szintén a szülök fizették, illetve fedezték Ezért ugy intézke-