A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. március

- 7 — tanitó számára uj dijlapot állítottak ki készpénzfizetéssel, ugy azonban, hogy az egyház beszedte azért a szülőktől a tandijat, de az egyház pénztárába folyt be, s a tanitó nem közvetlenül kapta, hanem közvetve. Azután némely egyházunkban helytelenül kérték a tandíj kárpótlást az államtól, mert ugy mutatták ki a tandijat, hogy azt az egyház pénztára fizeti amennyiben a tanitó a gondnoktól kapja javadalmazását s nem a szülőktől, vagy az egyes hívektől, holotta tandijat most is a szülök fizetik, nem csak azért mert még most irányadó a régi dijlap sőt csak is ez a törvényes, mert még másik dijlevél nincs, s e szerint a szülők tartoznak a meghatározott tandijat fizetni hanem azért is, mert a tandíj tényleg benne van a hivek egyházi adójában, csakhogy nem elkülönítetten fizetik. Egyik esetben sem állapította meg a közig, bizottság a kárpótlást azon okon, mert nem közvetlenül fizették a szülők, s nem közvetlenül kapta a tanitó a tandijat. Talán sikerül hosszas kérelmezés után kieszközölni ezen gyülekezeteinknek is a kárpótlást. 2. Nagyobb kellemetlenségek merülhetnek fel az iskoláinkba járó más felekezetű gyer nekek tandija miatt. Mikor a conventi bizottság a fizetéseket átszámította, nagyon természetesen mindenütt csak a ref. vallású növendékeket vette fel, mert hiszen a ref. egyetemes convent nem is adhat kárpótlást más felekezetű gyermekek tandijáért. A javadalmi jkönyveket a legtöbb helyen — sőt talán mindenütt — ezen conventi átszámítás szerint állították ki, mert csatolni kellett a dijlapot is, s ennek egyes pontjait, illetve a fizetés nemeket a conventi bizottság számítása szerint értékelték. Tehát a hol volt 50 ref. vall. gyermek; a tandíjfizetésnél is ennyi lett felvéve a javadalmi jkönvvbe beirva s igy a 10 —20 más felekezetű kim iradt. Most mikor a tandijkárpótlást kérték, egyházaink felvették a más vallású iskolás gyermekeket is, s a közig, bizottság azon alapon, hogy ezek a javadalmi jkönyvben felvéve nem voltak, megtagadta a tandijkárpótlást a más felekezetű gyermekek után. Most a helyzet az, hogy a más felekezetű gyermekek feljárnak ref. iskoláinkba, de senki nem fizeti a tandijat. A szülő azért nem, mert az ingyenes népoktatási törvény élétbe lépvén, nem köteles tandijat fizetni, az állam pedig azért nem kárpótolja, mert a javadalmi jkönyvben nem vétetett fel. Így tehát tényleg ingyenes a népoktatás, de a mint rendesen szokott lenni, a szegény és nyomorúságosan díjazott tanítók rovására és kárára. 3. Sok bajunk lesz még, — mig végleg rendezve nem lesz — a vasárnapi iskolások tandijával, illetve most már tandijtalansá-