A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. március

emelkedett — már a folyó, az az 1907. évre egy millió korona kiutalva lesz. Senki sem tudja, mi lesz vele, hogyan lesz ez felhasználva. Csudálatos nemtörődömség nyilvánul az egyházi hatóságoknál ez irányban. Semmi, de semmi előkészület; a convent nem tartja érdemesnek ezért ülést tartani, pedig a kerületek már a mult év őszén megtartották gyűléseiket, s javaslatok terjesztettek fel, ezek azonban pihennek. Az idő gyorsan halad, eljön az 1908. év is, mikor a két millió is kiutalva lesz, és nem fog lenni egyetlen gyülekezetünk, a mely kérvényével, kimutatásával készen lehetne, s megkapná a számára esedékes összeget, pedig már akkor is a legutólsó percre esnék! Ez a nagy hallgatás talán csak nem azt jelenti, hogv ebből is alig lesz valami . . . Eddig, — illetve a mult évben még reménykedtem, szinte örömmel vetettem magamat a nehéz munkára; dolgoztam, egyházam kérvényét, régi és uj egyházi adó kimutatását elkészítettem! a ker. adóügyi bizottsági ülésre, az egész dunántuli egyházkerület minden egyes gyülekezetének egyházi adózásáról jelentésemet felterjesztettem, a mivel főt. és mélt. püspök ur megbízott; egyházmegyénk felterjesztette javaslatát, s azóta teljes csend, a munkálkodásnak még csak nyoma sincs, nyomasztó tétlenség mindenütt. — Nagyon leverő! A mig egyrészről egész megelégedéssel jelenthetem, hogy a kerület elfogadta egyházmegyénk azon javaslatát, hogy az 1907. évi egy és az 1908. évi két millió korona ne elkülönítve ezen évekre — adassék ki, hanem ezen 3 millió korona egy összegben, az 1908. évben fordittassék az egyházi adó csökkentésére, s igy már ezen évben elkezdessék az uj egyházi adózási rendszer; másfelöl sajnálattal kell tudomásul adni, hogy a kerület szorosan ragaszkodik a miniszteri leiratnak azon részéhez, illetve kifejezéséhez, hogy ezen segély három célra adatván, arra is fordítandó, nevezetesen 1. adóteher csökkentésre, 2. lelkészi nyugdíj alapra és 3. közigazgatási költségekre. És pedig meghatározott, fix összegekben, ugy, hogy mindenik összeg a kijelölt célra adható ki. E szerint ha valamelyik célra az adott összeg nem elegendő, a másikból pótolni nem lehet. Már most mi lesz — ily módon — a végeredmény? Az, hogy az 1400.000 korona sehogy sem lesz elegendő az adó teher csökkentésre, különösen ha némely egyházak a szükségesnél sokkal nagyobb mértékben veszik igénybe e segélyt; s a melyiknek legégetőbb szüksége lenne rá,