A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. március

az nem fog kapni; s mivel a gyülekezeti tagok a zsin. törvény­ben megállapított összegnél többet nem fizetnek ezek az egy­házak nem tudván magukat fenntartani, elpusztulnak. Ellenben a lelkészi nyugdíjintézetre mely mostani alakjában úgyszólván senkinek sem kell jut évenként 440 ezer korona, holott ez nem életkérdés. Mert enélkül ref. egyházunk fenn maradhat, virá­gozhatunk. A cél itt is csak az lesz, a mi a közalapnál, hogy milliókat gyűjtenek össze, s emellet egyházaink a legnagyobb, a legkétségbeejtöbb nyomorral küzdenek. És végül közigazgatási költségekre 160 ezer korona esik. A jelen viszonyokat tekinve ha­tározottan felesleges dolog. A kerületnek ezen határozatába ha esetleg a convent is elfogadná, — semmi körülmények között nem lehet belenyugodni. Mert ez annyit tenne, hogy az államsegély, a zsinati adóügyi al­bizottság által készített kimutatás szerint fog kiosztatni; amelynek pedig egyetlen adata sem helyes; a melyből sok egyház kima­radt; a melyben — legalább nálunk — sok egyházból a 12 éven felüliek mint fizető egyháztagok családfőnek vannak feltüntetve, s több gyülekezetnél csak pusztán az egyház fenntartására szük­séges összeg vétetett fel egyházi adónak, a hivatalnokok fizetése nem. stb. így legalább 3-4 száz egyház nem kap segélyt. Ez pedig képtelenség! Minél többet foglalkozunk e kérdéssel, minél inkább beleme­rülünk, annál több akadályt látunk és a tollat letéve azt kell mondanunk: ilyen életbe vágó fontos ügyet — semmit tevéssel elintézni nem lehet. Hogy mi lesz, az a jövő titka. Hosszú időn keresztül, a nyomorúság pusztáján bujdosva, kerestük az üditö forrást, hogy égető szomjuságunkat enyhítsük, abból erőt merítsünk, bátorságot nyerjünk, s ime megtaláltuk, de saját tehetetlenségünk miatt be­lőle nem ihatunk, hozzá sem nyulhatunk. Miután nincs módunk­ban valamit tenni, várni kell béketűréssel. lm ezek azok az események, melyek magasan kiemelkednek a rendes köznapi színvonal felett, a melyek legtöbb eszmecseré­nek, vitatkozásnak bő anyagát képezik. Nekünk is ki kell ven­nünk kellő mértékben a munkából, a küzdelemből részünket, mert csak igy várhatjuk, igy remélhetjük, hogy a külömbözö tereken bekövetkező átalakulások, fordulatok, ujabb intézkedések elő­nyünkre, javunkra szolgálnak, s nem fognak bennünket kétségbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom