A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus
ket; ha volt és van olyan rendithetlen erős akarat, igyekezet, mely a maga megkötöttségében is, bilincsei között, töle telhetäleg munkálta az emberiség boldogitását, jólétét, felvirágoztatását; ha volt és van olyan erkölcsi társulat, mely a legmagasabb eszméket, legmagasztosabb czélokat tűzte ki maga elé, s azoknak eléréséért erején felül küzdött; ha volt és van nemzetünknek olyan eleme nemzetisége, a mely szakadatlanul harczolt fennmaradásunkért; ha volt és van szerv, melytől mintegy következetesen és erőszakkal elvonták az életfentartási feltételeket s a legnagyobb nyomorra lett kárhoztatva; akkor ez nem lehet más, mint a magyarországi ref. egyház! Ezért kellett nekünk is megmozdulni, s a küzdelembe bocsátkozni. Hogy mit hoz a jövő azt csak Isten tudja. Annyi bizonyos hogy egyetlen egy testület sincs, a melyik ofy soká türt, s a mozgalomhoz oly későn, mondhatom már a legvégsőbb esetben csatlakozott volna, mint ref. egyházunk. És mi az a mit most is kérünk? Csak morzsa, mely a dúsgazdagok asztaláról hull! Nem teljes jogunkat követeljük, nem igényeinknek mindenben való kielégítését kérjük, hanem annak csak egy parányi részét! És ha minden képzelhető kívánságaink beteljesittetnének is — akkor is csak a jövendőre vonatkozhatnék, s az elmúlt szenvedésekéi t kárpótlásul nem szolgálhatna. — Azér; majd csak az Isten fizet meg nekünk. Nem minket, ref. egyháztagokat ér a vád, ha elpusztulunk, nem minket sujt az utókor átka, ha magyar nemzetünk velünk együtt kipusztul, megsemmisül, s velünk együtt magyar hazánknak oszlopai összedőlnek, mert mi a ránk bízottakat elvégeztük, kötelességünket teljesítettük s teljesítjük mi most is az általános mozgalomhoz való csatlakozás által. Mozgalmunk a rendes mederben folyik, nem csapkod át a korlátokon. Méltánytalanság, törvénytelenség egy parány kevés —- annyi sincs kérelmünkben. Csak arra vigyázzunk, hogy e mozgalom ezután is a határok közt maradjon. Szervezett testület vagyunk. Vannak hatóságaink, melyek érdekeinket, jogainkat védelmezik. Ne viseltessünk addig irántuk bizalmatlansággal, mig az ellenkezőről meg nem győződünk. Tartsuk távol magunkat minden partialis mozgalmaktól, melyek csak szétszaggatnak, és a jelenben czélra nem vezetnek. A végső eszközökhöz fordulni akkor is lesz időnk, alkalmunk ha érdekeinket, jogainkat megnyerni, megvédeni nem tudjuk jelen eljárásunk mellett. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hallgassunk el teljesen, s elégedjünk meg a mozgalom megindításával, s ölbe tett kezekkel várjuk az áldást, mert hiszen