A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

sok adóssággal küzdő gyülekezetek fedezik a kerület szükségleteit. Megemlítem még azt is, hogy ezen évi 8000 koronának a kerület szükségleteire való elvonása, semmivel sem csökkentette az egyes egyházak kerületi járulékát. Ez maradt annyi, mint volt ezelőtt. Az elmúlt 8 évben államsegély volt: 157,742 kor. Ebből a szegény egyházak kaptak 9.401 koronát', kerületi közszükségletre fordíttatott: 56,093 kor; más czélra: 92,248 kor. nyolcz év alatt. Azt hiszem annyi összegből többet lehetne és kellene is a roskadozó egyházak felsegélésére fordítani! Ezzen összegeken kivül a tüzbiztositási alap ad a ker. közpénztárnak 600 koronát adóra; ugyancsak a közpénztár kezeléséért ad: 600 koronát, sőt a közpénztár adósságára is elvétetett 700 kor. Praeparandiai alapra adatott 1000 korona. Tudva levő dolog, hogy a kerületi kapcsolatban való biztosítás ezelőtt 20 évvel azért köttetett, hogy a viszatérülő osztalékból tőke képződik, s ennek kamatai , fedezik idő multával az egyes gyülekezetek biztosítási dijait. A tőke immár 114.000 korona s ugy ennek kamatai, mint az évenkénti osztalékok más czélra fordíttatnak s részben a ker. közszükségletek fedezésére. Egyházmegyénk fizet évenként 1602 kor. 47 fill, biztosítási dijat, ezen öszszeg, ha a kikötött feltételek betartattak volna, — visszamaradhatna az egyes gyülekezeteknek, s igy — bár csak kis mértékben, — javítana anyagi helyzetünkön. A ker. közpénztár szükséglete volt 1892-ben: 8600 kor. „ 1903-ban: 30.300 kor. Megemlítem a közalapot is. Nem szólok arról, hogy ez is hány felé van elforgácsolva, s mennyire el van vonva rendeltetésétől, mert hiszen tudjuk, hogy a szegény egyházak részére, azok segélyezésére lett megteremtve, a nyomorúsággal küzdő egyháztagok filléreiből; nem szólok még arról sem, hogy ez évben a tőkekamat segélyezésre, a befolyó roppant összegből, 300,000 koronából csak 806 korona maradt, pedig ezen segélyezés által lehelne csak egyházainkat megmenteni; arról sem szólok, hogy hány szegény egyházunk van, mely jó reménységgel adta filléreit, hogy majd csak kap valamikor segélyt s megcsalatkozott: hanem csak azt említem meg, hogy a nyomor filléreiből közel 3 millió korona lett tőkésítve 3 és fél 0|o-ra, mikor szegény egyházaink 7—8 0j0-ot fizetnek az adósság után. — Egyházmegyénkben is kevés híjával 100 ezer korona az adósság s ha a kamat különbözetet vesszük, évenként 4—5 ezer korona különbözet marad, a mi ja-