A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október

Péter gondnokot évekkel c^ioit kocsisnak ajánlotta, neki egy izben 2 forintot adott kölcsön, tehát nem áll az, hogy ö s eretetlenül viselné magát híveivel szemben. Csiszár Péter csak azóta ellensége, mióta presbyter. Arra nem emlékszik, hogy a főszolgabiró előtt azon nyilatkozatot tette volna, miszerint mind zsiványok, hanem az tény, hogy a lakására rátámadtak, háborgatták és Baki, a biró is azt mondta a községről, hogy annak kétharmad része tolvaj, Varga István 1896. évi gondnok kijelenti, hogy neki a lekészszel semmi baja sem volt. Pati József presbyter előadja, hogy mikor úrvacsora osztás van, lelkész megtörli a poharat, a bort belőle kiönti, azután más bort tölt a pohárba, ugy él urvacsorával, ezzel őket lenézte, megsértette. László Sándor presbyter előadja, hogy egy alkalommal felkérte, hogy a halottat kisérje ki a temetőbe, de azt felelte, hogy nem ismeri a családot és nem teszi meg. Általában előadják, hogy köítük minden baj a lelkész és tanitó szak'adatlan viszálykodásából támadott. Csire István lelkész előadja, hogy egy alkalommal leégett a szalmakazalja a tanitó szitogatására és hiszi, hogy ezen állítása nincs minden alap nélkül. Ezen ügy különben megfordult már a járásbíróság előtt is és még nem hozatott benne ilélet, de nem vádolja ezért a tanítót, de minthogy ez a szerencsétlenség azóta történt, mióta a tanitó részérői szittatik ellene ez a gyűlölködés, őt közvetett oknak tekinti. Végül előadó biró ismerteti lelkésznek azon eljárását, hogy az istentiszteleteket nem végzi, s előadja, hogy az 1898. év jul 14-én Csurgón tartott fegyelmi ülés alkalmával — mikor az orczi-i ügyek targyaltattak, s Csire István lelkész szóval is ismételte, — a már előbb Írásban beadott nyilatkozatát — miszerint ö addig, mig meghurczoltatásáért elégtételt nem kap, isteni tiszteletet tartani nem fog. Esperes ur figyelmeztette, sőt komolyan felhívta az isteni tiszteletek végzésére. Azonban e-en felhívásra is megtagadta az isteni tiszteletek végrehajtását. Csire István lelkész kijelenti, hogy ö azt hitte, miszerint az esperes ur beleegyezett abba, hogy ő nem tart isteni tiszteletet, mert hiszen rendelt helyetteseket, a kikért ő esetröl-esetre el is küldötte kocsiját. Tagadja azt, mintha ö határozottan megtagadta volna az isteni tiszteletek végrehajtását, csak azt mondta, hogy: nem teheti meg, s addig, mig elégtételt nem kap a szószékre fel nem állhat, mert az mondatott róla, hogy beszámíthatatlan.