A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. március, 1898. július

— 160 — dig elszokott menni a harangozó, várva a harangozásra való felszólítást, ez alkalommal magától harangozott és mikor ö hozzá elment, mondotta neki, hogy harangozzon újra, a mit meg is tett, de ezen 2-ik harmadik harangszóra — a hívek előbb elszéledvén — nem jöttek össze. Végül előadja, hogy az egész jkönyv és valamennyi okmány csak az ügynek egyik oldalát világítja meg — inig a másik oldala még most is homályban v n. Balog Benedek előadja, miszerint az ügy ismertetéséhez neki csak az a megjegyzése, hogy a viszálykodás nem az építkezéstől, hanem illető lelkész urnák oda menetelétől kezdődik. A szavazás mulasztást illetőleg kijelenti, hogy ennek nem az elkésés volt az oka, hanem Begedy Lajos szándékosán nem küldte be, azt mondván : Ne csodálkozzanak azon, azt nem kívánhatják, hogy Körmendyre adott szavazatot elküldjék, mikor az tett ki Ladról . . . E tekintetben tanukra is hivatkozott, azonban ezek mind kijelentették, hogy tőle, t. i. a lelkésztől ezen nyilatkozatot nem hallották. A mi a presbyternek kidobatását illeti, a vádat í'entartja, de a hivatkozott tanuk kijelentették, miszerint erre nem emlékeznek. Kazinczy Gabor bíró ur azon kérdést teszi Begedy Lajoshoz, hogy a munka váltságnak 132 írtra történt felemelése az egyházközségi közgyűlés elé lett-e terjesztve ? mire ö feleim nem tudott. Végül kihallgattatotl Begedy István volL esperes nr azon dolgokra vonatkozólag, a melyek az ö ténykedésével voltak kapcsolatban, de a vizsg. jkönyvében foglaltakon kívül mást nem mondott, a mely az ügy érdemét illette volna, azt elismerte, hogy a régi lelkészi lak és fundusért befolyt összeg az ö kezébe tétetett le. Ezek után egyhm. ügyész, mint közvádló elmondja miszerint a gy. melléki egyháznak kára van, és hogy kik a felelősek, arra a fegyelmi eljárásnak ki kell terjeszkedni, elfogadja a viszály alapjául a paplak építést amely ugyan a presb. által elhatároztatott, de az egyhm. közgyűlés elé nem terjesztetett, csak mikor már felépült az uj lelkészlak, akkor lett oda áttéve és így az egyhm. közgyűlés kényszerítve volt utólag beleegyezni, ezért felelőssé teszi azon egyéneket, a kik 1892-ben presbylerek voltak és ezen felelősség kimondására és megállapítására kéri a törvényszéket. A törvényszék zárt ülést tartván, tárgyalás alá vette ' a közvádlónak előterjesztését, azonban tekintettel arra, miszerint az 1892- évi presbyterekre nézve ez a felelősség már elévült, a