A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1874. szeptember

közgyűlése j. könyvéből 73. sz. a. következő határozata: minthogy az államsegélyt kérelmező egyházak közül többen azon okon, mert folyamodványaik az egyházkerület által már több évvel ez előtt megszabott okmányokkal felszerelve nem voltak, viszszautasittattak. Nehogy e visszautasítás ismétlődjék, a kérelmező egyházak folyamodványaikat kellő okmányokkal felszerelni el ne mulasszák. Mely egyház kerületi határozat ahoz alkalmazkodás végett kihirdettetvén, tudomásul vétetik. 56.) A f. év mártiusában Kadarkuton tartott e. megyei közgyűlés 23. sz. a. határozatával, Nt. Kovács József tanácsbiró, Szilágyi Gábor egyházi és Sárközy Titusz világi főjegyző urakat megbízta, hogy a ft. egyházkerület 1873-ik évi j. könyvének 248. sz. a. a tatai egyházmegye által az egyházi közterheknek birtok aránylagos viselésére nézve tett indítványáról terjesszenek be veleményes jelentést. Nevezett küldöttség megbízatásának eleget téve, következő jelentést terjeszti be: Elsőben is szükségesnek látja constatálni azt, hogy ez egyházi terhek közül kizárólag csak is azok fizettetnek a lelkek vagy családfők száma szerint közvetlen, a melyek a gyülekezetek belszükségleteit illetik, — mig az e. megye és kerület javára viselendő közterhek már mindig az egyes gyülekezetre, mint egy testületre vannak kiirva, — s még azon egyházmegyei vagy kerületi közterheknél is, hol mint po praesbiteriálénál, episcopálénál, az egyes gyülekezetek járulékánál, azok lélek száma tétetett adókulcsul, a gyülekezetre eső évi járulékot sehol se közvetlen a gyülekezet egyes tagjai, hanem a gyülekezet közpénztára fizeti. Ebből természetesen az következik, hogy az egyházi terhek birtok aránylagos viselése alatt csak is az értethetik, hogy midőn az egyes gyülekezet saját kebelében önmagát az egyházi szolgálat díjazására vagy közpénztára gyarapítására, — melyből mind belszükségleteit, mind az eh. megyei s kerületi közterheket fedezi, — megadóztatja, e megadóztatást, ne a gyülekezet egyes tagjaira, hanem a gyülekezeti tagok birtokára vesse ki. így érti ezt fölfogásunk szerint a tatai indítvány is, s nem is értheti másként. Mert ha akár a kerület, akár az e. megye saját szükségletei fedezetére a járulékot az eddigi lélek szám szerinti arány elhagyásával az egyes egyházmegyék vagy egyes gyülekezetek birtok aránya szerint akarná kivetni, — ezzel a mostani lélek szám szerinti kivetésnél hasonlithatlanul igazságtalanabb és czéliránytalanabb modozatot léptetne életbe. Ugyanis: Egyszerűen azt mondani, hogy a birtok hold száma szerint adózzunk, botrányos igaztágtalanság lenne, — mert van ezereket érő hold föld belsőségben és szőllőbiztokban, van alig 20 frtot érő homok mezei hold, — sőt ugyanazon minőségi és nagysagu földnek is egészen más értéke van csak p. Bürüssön meg Szobban is, — hát még Bürüssön, meg Pápán vagy Györött? Yagy azt mondani, hogy arányosítsuk a birtokok érték és egyébb viszonyait, — lehet ugyan, de ennek nem mondjuk, hogy folytonos evidentiába tartása és kiigazitgatása, hanem csak egyszerű kimunkálása még ha lehetséges lenne is, oly nagy költ-