A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1874. szeptember

- 23 — ségbe kerülne, hogy ezen költség összege tőkésítve okvetlen fedezhetné kamatjaival összes egyházmegyei és kerületi szükségleteinket. Mondhatnánk még azt, hogy hisz nem szükség mi magunknak vesződni azzal, hogy a birtokok érték s egyébb viszonyait arányosítva kidolgozzuk, mert hát elvégzi ezt helyettünk az állam saját adója helyes kiirhatása végett, s mi a birtokot megadóztathatjuk az attól fizetett államadó mennyisége szerint. Azonban véleményünk szerint ez adókulcs is sokkal igazságtalanabb lenne a lélekszám szerintinél. Mert nem is említve azt, hogy az államadó is a lehető helytelen irányban terheli a birtokokat, s ha némileg helyre leend is tán évek múlva hozva e helytelen arány, — sem teljesen kielégítő e kiigazítás nem lesz, sem az államadó arányának évenkénti pontos evidentiába tartása tetemes költség nélkül nem lehetséges, — elég annyit móndanunk, hogy a leghelyesebb arányban kivetett államadót sem lehetne nekünk egyházi téren biztosabb kulcsul használnunk a lélek számnál, mert nekünk, ha a birtok aránylagos adóztatásánál káresztyénileg méltányosak akarunk lenni, nem csak a birtok biztosan megállapított értékét, hanem az egyes birtokon fekvő terheket s birtok tulajdonosának az egyházi téren tett szolgálatait is figyelembe kellene vennünk. Nem igazságos ugyan a lélekszám szerinti adóztatás, de a birtok aránylagos adóztatás a lehető legbiztosabb és kedvezőbb állami viszonyok mellett sokkal bizonytalanabb s ingadozóbb, változóbb és költséges is lenne. Ezek alapján az e. kerületi és e. megyei terheknek birtok aránylagos kivetését határozottan elvetve, csupán azt bíráljuk, hogy az egyes gyülekezeteknél jó lenne-e az, ha azok mind belszükségleteiket, mind az e. megye és korület pénztárába fizetendő járulékaikat kizárólag birtok aránylagos megadóztatás utján fedeznék. Megjegyezzük itt, hogy miután más egyházmegyék viszonyait teljes alapossággal nincs szerencsénk ismerni, véleményünkben főként saját e. megyénk viszonyaira leszünk ugyan fő tekintettel, de az elvek, melyekre véleményünket alapítjuk, meg győződésünk szeri.it minden egyház megye viszonyai közt kell, hogy irány adók legyenek. Mik a gyülekezeti közterhek? 1 Lelkipásztorok, tanítók, szóval az egyházi szolgálat dijazása. 2 középületek építése, föntartása s fölszerelése. 3 alamizsnálkodás, és az e. megyei s kérületi összes szükségletek fedezése. Ezek terhek közül e. megyénkben csupán az 1 pont alattiakat fizetik közvetlen az egyháztagok, a 2 és 3-ik p. alattiakat ellenben mündenütt a gyülekezet közpénztára fedezi. Az egyházi szolgálat dijazása a conventio levélen, ezen összerződésen alapul, — melynél hogy a birtokra is van bizonyos tekintet, mutatja az, hogy p. bort sok helyen csak is a szőllős gazdák, — szénát és fát sok helyen csak a telkesgazdák fizetnek, — gabonánál is sok helyen a telkesek búzát, a telketlenek rozsot fizetnek. Sőt hol a conventio meg alapításakor nagy birtokosok is laktak, ott azok rendesen a lélekszám szerinti fizetés helyett ennél sokkal többre menő évi átalányt köteleztek, — sőt 6*