A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus
— 7 — érdekében, majd ez év tavaszán megerősödött és tekintélyt képviselő hadseregünkkel csodás gyorsasággal foglalhattuk vissza a Kárpátok ősi bérceit és tűzhettük ki a háromszínű lobogót azok ormaira. Javasolom ezért, intézzünk hódoló táviratot vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfőméltóságához, mint akinek működéséhez és országlásához fűződik országunk megnövekedése, annak a hő óhajtásunknak adva kifejezést, vajha ő vezethesse el nemzetünket a teljes revízióhoz, a régi nagy Magyarország történelmi határainak visszaállításához. Ugyancsak javasolom, intézzünk üdvözlő feliratot a M. Kir. Kormányhoz is, amely a nemzeti fejlődés és megerősödés munkáját végző elődeivel együtt a revízió előkészítését munkálta, amelynek elnöke nemcsak mint politikus és miniszterelnök, de mint tudós is fáradhatatlan nagy buzgóságú munkásságot fejtett ki a revízió érdekében és akinek személy szerint is nagyon értékes közreműködése a mult őszi első revíziónál is mindnyájunk előtt közismert. Őszinte csodálattal fordulunk magyar testvéreink és ezek között református hittestvéreink felé, hogy a hosszú évek súlyos megpróbáltatásai közepette oly törhetetlen keménységgel megállották helyüket, hogy a szenvedések és üldöztetések között sem meg nem tántorodtak, sem el nem vesztek, hanem az ősi magyar történelmi mult nagyszerű példáiból, ennek örökkéélő szelleméből, a vértanú ősök emlékéből táplálkozva meg tudtak maradni magyarnak és a betolakodott bitorlókkal szemben a végsőkig kitartottak. Tudjuk jól, hogy a magyarság soraiban is legnehezebb volt a sorsa éppen a magyar reformátusságnak, mert hiszen az elnyomó ellenséges hatalom a színmagyar reformátusságban a magyarság nagyon értékes és erős elemét látva, ennek megfojtására csak még fokozottabb mértékben törekedett. Magyar testvéreink megmaradása csupán az Isten végtelen kegyelmének köszönhető, aki szentlelkével megerősítette, hosszútűrővé tette őket és erőt adott nekik a súlyos megpróbáltatások idejének kivárására. Tiszteletünk és csodálatunk a mi visszatérő magyar testvéreinké, akiket felekezeti különbség nélkül szeretettel ölelünk keblünkre, de legelső sorban természetesen a mi református hittestvéreinket. Javasolom, hogy a mi dunántúli egyházkerületünkbe visszatérő két egyházmegyét, a komáromi és barsi egyházmegyéket őszinte igaz meleg testvéri érzésünk megnyilvánításával szeretettel üdvözöljük és köszöntsük.