A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 7 — érdekében, majd ez év tavaszán megerősödött és tekintélyt kép­viselő hadseregünkkel csodás gyorsasággal foglalhattuk vissza a Kárpátok ősi bérceit és tűzhettük ki a háromszínű lobogót azok ormaira. Javasolom ezért, intézzünk hódoló táviratot vitéz nagy­bányai Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfőméltóságához, mint aki­nek működéséhez és országlásához fűződik országunk megnöve­kedése, annak a hő óhajtásunknak adva kifejezést, vajha ő vezet­hesse el nemzetünket a teljes revízióhoz, a régi nagy Magyarország történelmi határainak visszaállításához. Ugyancsak javasolom, in­tézzünk üdvözlő feliratot a M. Kir. Kormányhoz is, amely a nemzeti fejlődés és megerősödés munkáját végző elődeivel együtt a revízió előkészítését munkálta, amelynek elnöke nemcsak mint politikus és miniszterelnök, de mint tudós is fáradhatatlan nagy buzgóságú munkásságot fejtett ki a revízió érdekében és akinek személy szerint is nagyon értékes közreműködése a mult őszi első revíziónál is mindnyájunk előtt közismert. Őszinte csodálattal fordulunk magyar testvéreink és ezek között református hittestvéreink felé, hogy a hosszú évek súlyos megpróbáltatásai közepette oly törhetetlen keménységgel megállották helyüket, hogy a szenvedések és üldöztetések között sem meg nem tántorodtak, sem el nem vesztek, hanem az ősi magyar történelmi mult nagyszerű példáiból, ennek örökkéélő szelleméből, a vértanú ősök emlékéből táplálkozva meg tudtak maradni magyarnak és a betolakodott bitorlókkal szemben a végsőkig kitartottak. Tudjuk jól, hogy a magyarság soraiban is legnehezebb volt a sorsa éppen a magyar reformátusságnak, mert hiszen az elnyomó ellenséges hatalom a színmagyar reformátusságban a magyarság nagyon ér­tékes és erős elemét látva, ennek megfojtására csak még fokozottabb mértékben törekedett. Magyar testvéreink megmaradása csupán az Isten végtelen kegyelmének köszönhető, aki szentlelkével megerő­sítette, hosszútűrővé tette őket és erőt adott nekik a súlyos meg­próbáltatások idejének kivárására. Tiszteletünk és csodálatunk a mi visszatérő magyar testvéreinké, akiket felekezeti különbség nélkül szeretettel ölelünk keblünkre, de legelső sorban természe­tesen a mi református hittestvéreinket. Javasolom, hogy a mi dunántúli egyházkerületünkbe vissza­térő két egyházmegyét, a komáromi és barsi egyházmegyéket őszinte igaz meleg testvéri érzésünk megnyilvánításával szeretettel üdvö­zöljük és köszöntsük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom