A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus
— 8 — Örvendezésünk azonban nem lehet teljes. Sajnos, nem kaptuk vissza hazánk ősi területének a csehek által elrabolt részét teljes egészében. Országunknak történelmi emlékekkel teli, magyar vérrel bőven öntözött igen nagy darabja, a magyar kultúra nagyszámú ősi őrhelye, Felsőmagyarország természeti szépségekben gazdag vidékei, sajnos, nem kerülhettek vissza hozzánk, hanem azokból egy azelőtt sohasem létező jogalappal egyáltalában nem bíró, életképességéről tanúságot nem tett kis államot alkottak. Őszinte meleg szeretettel fordulunk ott maradt magyar testvéreink felé, akik ott ma is az elnyomatás keserű kenyerét eszik. Református hittestvéreink is maradtak ott, a mi dunántúli egyházkerületünkből csak három anyaegyház, Pozsony, Nyitra, Zólyom, számos szórvánnyal együtt, a tiszáninneni egyházkerületből azonban jóval több egyház. Sorsukért aggódunk, az iránt meleg érdeklődést kell tanúsítanunk és amennyire csak tőlünk telik és módunkban áll, sorsukon segíteni kötelességünk. Reméljük, hogy ez az állapot csak átmeneti és ideiglenes és, hogy a jó Isten segítségével vissza fog térni hozzánk ez a területi rész is és ezer éves régi határainkat az egész Felvidéken vissza fogjuk állítani. Amidőn Isten kegyelme folytán hozzánk visszatért testvéreinket keblünkre öleljük, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik a másik oldalon még súlyos rabságban sínylődnek. Sajnos, a hajnalhasadás csak egyik oldalon, észak felől következett be reánk, keleten és délen még teljes a sötétség. Az oláhok által megszállt területen nem enyhül az elnyomatás, sőt mind inkább súlyosbodik. Véreink üldöztetése állandóan folyik, változó, de mindig fokozódó kegyetlenséggel. A kisebbségi jogok biztosításának ígérgetése üres szólamok csupán. A névelemzés, a magyar gyermekek oláh iskolába kényszerítése, a magyarságnak vagyonából való kiforgatása, a magyar intelligencia kiirtása, a magyar munkásoknak a munkaalkalmakból való kiszorítása tervszerűen folyik. Hallunk a magyar iskolák erőszakos elfoglalásáról, a magyarság vezetőinek, közöttük lelkészeknek bebörtönözéséről. Hallunk róla, hogy a székelyföldi községek régi levéltárait, amelyeket évszázadokon át gondosan őriztek, az oláh kormány összeszedette, hogy írásbeli dokumentumokkal ne rendelkezhessenek, hallunk róla, hogy még a temetők fejfáit is kivágják, hogy azok se szolgálhassanak bizonyságul a magyarság mellett, hallunk róla, hogy a trianoni határmenti magyarságot át akarják telepíteni, földjüket kisajátítani és helyére oláhokat hozni. Üldözik még a zsoltáros könyvet is, irre-