A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 5 — Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Mult évi megnyitóbeszédem végén sorsdöntő időkről szóltam, amelyek úgy lehet, bekövetkeznek reánk. Szóltam a szomorú trianoni éjszakáról, melyben újabban ismét kigyulladt a remény­sugár. Nem tudjuk még, mondottam akkor, vájjon csupán csalóka fény lesz-e ez, amely eltűnik a semmiségbe, avagy hajnalcsillag, amely után beköszönt a hajnalhasadás. Azóta az egész emberiség sorsát nagy bölcseséggel intéző Mindenható elhatározásából a sorsdöntő idők bekövetkeztek reánk és az 0 kegyelme folytán beköszöntött részünkre sötét sorsunkban a hajnalhasadás. Az emberi gonoszság, tudatlanság és csalárd hazugság legszégyenteljesebb tákolmányának, a trianoni kényszer­békének súlyos béklyói legalább részben lehullottak és szomorú sorssal sújtott nemzetünkre megkezdődött a felszabadulás. Egyrészt az igazság pörölycsapásainak súlya alatt, másrészt a megszületése pillanatától kezdve önmagában rejlő bomlasztó erők következtében a mult ősszel recsegni-ropogni kezdett a csalásra és álnokságra felépített cseh állam épülete és letörtek arról az összeharácsolt területek egyes darabjai. E világtörténelmi események folytán visszatért hozzánk a csehek által két évtizeden át bitorolt ősi magyar föld egy tekintélyes és értékes része, több mint egy millió magyarral és mintegy 200.000 református hittestvérünkkel. A husz éves szenvedésekkel teljes szomorú korszak után ez volt az első örvendetes esemény, amely földresujtott nemzetünket érte, amely felett őszinte örömujjongásban tört ki az egész magyarság és amelyért áldó imádsággal borulunk le mindnyájan a Mindenható kegyelme előtt, aki nem feledkezett meg az Ő népéről és meg­hallgatva az ő imádságát, kivezette ennek egyrészét a babyloni fogságból a szabadulásra. De az isteni igazságszolgáltatás munkája nem állt meg. Amidőn az életet hozó tavasz első fuvallata megjött, sem erkölcsi, sem jogi, sem történeti alappal nem bíró összehazudott cseh állam ingatag épülete végleg összeomlott. Ekkor ismét jelentékeny részét kaptuk vissza a tőlünk csalárdsággal elrabolt területeknek, a ma Kárpátaljának nevezett ezeréves magyarföldet, ahol az ottani ős­magyar lakosság mellett az ottani idegenajkú, de szívében és lel­kében mindenkor hűséges nép, Rákóczi-népe tért vissza hozzánk. Csonka hazánk lakossága ezáltal ismét több mint 600.000 lélekkel gyarapodott meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom