A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 10 — ami bizony elég nagy fáradságukba kerül. Iskolapéldája ennek az, hogy amidőn egyik lelkes budapesti hitoktató Skóciában előadást tartott, az öt üdvözlő egyházi férfiú hozzá intézett szavaiban azt mondotta, hogy „Husz János lelke ismét jöjjön vissza és hassa át Közép-Európát". Feltétlenül szükséges, hogy mi is fokozzuk külföldi propagandánkat és felhasználjuk e tekintetben egyházi összeköttetéseinket. E téren a magyar protestáns egyházakra, közelebbről református egyházunkra épen az angolszász országokban, Angliában és Amerikában várhat nagy szerep. Természetesen ennek anyagi fedezetét nem bírhatják a sajátjukból sem az illető férfiak, akik akár önként vállalkozva, akár megbízásból, vagy meghívásra oda kimennek, sem pedig a református egyház. Ez nem is csupán egyházi érdek, hanem elsősorban magyar nemzeti érdek« A külügyi kormányzatnak kellene tehát felismerni az egyházi propaganda fontosságát és neki kellene a cseh példán okulva felhasználnia a református egyház értékes szolgálatát a felvilágosító munka terén, természetesen, a megfelelő anyagi erő biztosításával. E téren tervszerűen és szívósan kifejtendő munka nagyon is eredményes lehetne annál is inkább, mert hiszen mi valóban hittestvérek vagyunk az angol és amerikai milliókkal és nemcsak hazudjuk azt, miként a csehek tették. Vigyáznunk kell nagyon, hogy még a másik oldalon is le ne maradjunk. Úgylátszik ugyanis, hogy a cseh példán tanulva, újabban az oláh orthodox egyház is erősen kezd barátkozni az angol egyházi körökkel és igyekszik úgy feltüntetni magát, mint amely vallási tekintetben közel áll a protestáns egyházakhoz, azok testvéregyházának tekinti magát. Sőt kihasználják az oláhok azt is, hogy náluk elég nagy számú protestáns is van, de persze azt szépen elhallgatják, hogy ezek a protestánsok voltaképen az elnyomott magyarok. De hát éppen az a propaganda célja, hogy port hintsenek a külföld szemébe. Vigyáznunk kell tehát, hogy a csehek sikere meg ne ismétlődjék és ellenségeink meg ne előzzenek bennünket ismét a propaganda terén. Három történeti évfordulóról kell megemlékeznem. Mind a három nemzeti történetünk legutolsó szomorú korszakába tartozik és mint ilyenek, egymással is kapcsolatosak Most ezekben a forró nyári napokban volt éppen 25 esztendeje annak, hogy a világháború megindult. Negyedszázad hosszú idő egy emberéletben és mégis mily gyorsan repült az el felettünk. Mintha csak most vonult volna hadba az ország színe-virága a Haza védelmére. Sokan, nagyon sokan mentek el és bizony nagyon sokan voltak, akik