A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

— 5 — pen akkor jött a megdöbbentő hír súlyos betegségéről. Nem tudjuk, hozzá intézett jó kívánságainak kezeihez jutottak-e még. Alig pár nappal később az Ur magához szólította az Ő hiv és a földi életben sokra hivatott, de nagyon sokat is teljesített szolgáját, hogy elvegye az Ő Urának hajlékában a dicsőség koronáját. Baltazár Dezső óriási alakja eltávozott a földi életből, nem halljuk többé hangjának mélységes zengését, nem jár előttünk többé az Ő hihetetlenül erős és rettenthetetlen vezér egyénisége, nem bámulhatjuk tovább az Ő roppant fáradhatatlan alkotó munkásságát, szellemének hatalmas és mérhetetlen erejét. Nem kápráztat bennünket többé • annak ragyogó fénye, nem nyűgözheti le többé szellemének és egyéniségének példátlan erejével a hivek százezreit és millióit és nem áraszthatja ki többé azokra gyengéd és meleg szeretetét. Baltazár Dezső eltávozott tőlünk és bevonult a történelembe, amelynek Ítélőszéke előtt ép úgy meg fogja állani a maga helyét, mint ahogyan megállta mindenkor e földi életben a hivek tömegei és a munkatársak között, ép úgy mint ellenségek között, lankadatlan munkában és támadások közepette egyaránt. Ő elment, de alkotásai itt maradtak közöttünk; élete nagy munkájának felbecsülhetetlen gazdag eredményei hirdetni fogják emlékét örökké. Emlékét híven fogják őrizni és ápolni nemcsak munkatársai, hívei, kortársai, de ápolni és dicsérni fogja az utókor is mindaddig, amig csak református magyar él e földön. Saját egyházunk súlyos gyásza mellett egy másik sirdombnál is meg kell állanunk. A mult ősz folyamán távozott el időnek előtte az élők sorából a magyar kormány elnöke, Gömbös Gyula. Ravatalát pártkülönbség nélkül állta körül a nemzet, mi magyar reformátusok közel álltunk Gömbös Gyulához, mert hiszen az Ő lelkét izzó hazafiság, a legtisztább nemzeti érzés hevítette, szivének és lelkének teljes erejével szerette magyar fajtáját és a magyar földet, amely ennek mindenkor legbiztosabb létalapját képezte és képezi a jövőben is Ugyanazok az eszmék, amelyeket mi is vallunk Egyenes jellemű, bátor, nyilt sisakkal küzdő, szókimondó férfi volt, telve jóindulattal és jóakaratú tervekkel és törekvésekkel. Tragédiája az a sorstragédia, amely közéleti nagyjainkat kisérni szokta: java korában roppantotta Őt is derékon a végzet, akkor, amidőn még nemhogy munkájának gyümölcsét láthatta volna, de még fele útra sem juthatott el. Gömbös Gyula élete és működése felett szintén a történelem fog ítéletet mondani, amely meggyőző-