A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

— 10 — lökről, akár egyháztagokról volt is szó. Az Ő kiváló adminisztratív képességeinek, mindenre kiterjedő gondosságának, páratlan lelkiismeretességének és pontosságának köszönhető igen nagy részben, hogy egyházmegyénk, a kicsiny és gyenge gyülekezetek egyházmegyéje a súlyos idők megpróbáltatásait — hála Istennek — nagyobb megrázkódtatások nélkül élte át és hogy dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy a pápai egyházmegye a magyar református egyház minta egyházmegyéi közé tartozik. Most, amidőn egy évtizedes esperesi működését betöltötte, osztatlan bizalommal és szeretettel állnak körülötte egyházmegyéje és ennek gyülekezetei, a hivek apraja-nagyja és örömünkben osztozkodnak egyházmegyénk keretén kívül állók is. Azt hiszem, mindnyájunk szivéből szólok, amidőn Öt a mai napon a legmelegebb szeretettel, a legnagyobb tisztelettel s a legigazabb nagyrabecsüléssel köszöntve, változatlan ragaszkodásunkról biztosítom és kérem a jó Istent, adja, hogy Esperes urunk az Ő kegyelme és segítsége által még hosszú, nagyon hosszú időn át lehessen jó erőben és egészségben, változatlan munkabírásban református egyházunknak naeyértékü munkása, egyházmegyénknek pedig szeretett és méltán hivatott vezére. Magyar református egyházunknak sorsa mindenkor a legszorosabban össze volt forrva a magyarság sorsával; a magyar múltnak, a magyar történelem nagy eseményeinek és kimagasló alakjainak megbecsülésében pedig református egyházunk, mint a nemzeti tradíciók leghívebb ápolója mindig előljárt. Meg kell tehát ezúttal is néhány történeti dátumnál állanunk. A mult év őszén volt 250 esztendeje annak, hogy Buda várát másfél-százados hódoltság után visszafoglaltuk a töröktől. Fergeteges idők voltak azok, változó- és pusztító viharok jártak nemcsak a magyar égbo.lton, de Európaszerte is. Az Iszlám uralmának tetőfokán, amikor egész Európa rettegte a félhold hatalmát, nem csak a három részre szakadt Magyarország szempontjából, de európai szempontból is roppant jelentőségű volt Budavár visszafoglalásának ténye, amit bizonyít az is, hogy az egykorú lapok nemcsak Németországban, de Franciaországban és Hollandiában is mint világraszóló eseményről emlékeznek meg arról, még illusztrációkat is közölve róla, amidőn az akkori hírszolgálat mellett hónapok múlva a nagy történelmi esemény hire hozzájuk eljutott. Minden ellenkező felfogással szemben vallanunk kell, hogy Buda visszafoglalása legelsősorban is a magyar hősiességnek volt köszönhető, annak a magyar hősiességnek, amely önfeláldozással