A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

— 11 — egyházkerületek, vagy egyházmegyék szerint, amely hibába sokszor bele szoktunk esni, hanem vegyüljünk el azok közé, akiktől távolabb esünk és akikkel ritkábban találkozhatunk, hogy jobban megismerhessük egymást. A személyes érintkezést hivatalos és nem hivatalos úton egyaránt keresnünk kell a távolabb élő hittestvérekkel, mert ez igen nagy mértékben hozzájárul az egységes közszellem, a reofrmátus szolidaritás kifejlődéséhez, amelyre pedig olyan igen nagy szükségünk van. Mult évi megnyitó beszédemben röviden említést tettem két nagyfontosságú kérdésről: az egyke és a telepítés kérdéséről, amelyek, miként akkor mondottam, a kormány asztalán feküsznek és az azokra vonatkozó intézkedések elé érdeklődéssel és várakozásteljesen tekintünk. Ezek közül az egyik tervbevett javaslat már törvénnyé lett, amennyiben a telepítésről és más földbirtok-politikai intézkedésekről szóló 1936. évi XXVII. tc. megalkotást nyert és az életbe is lépett. A haladásnak és reformgondolatoknak a higgadt és komoly megfontolással párosult szelleme, erős és mély szociális érzék, de e mellett alapos gazdasági szakértelem és az anyagi erők szigorú számbavétele jellemzik ezt a nagy körültekintéssel készült törvényt, melyben a nemzeti szempontok dominálnak és a magasabb nemzeti érdekek fölébe vannak helyezve a magánérdeknek. Megjegyzendő azonban, hogy a törvény a telepítés utján való földhözjuttatást csak másodsorba helyezi, elsősorban lakóhelyükön, vagy ennek közelében akarja földhöz juttatni a jogosultakat. A cél minél több önálló kisgazda exisztencia-teremtése, illetőleg a meglevők erősítése, ami nemzeti szempontból nagyon fontos és a legteljesebb mértékben helyeselhető. Hogy a törvény a gyakorlatban miképpen fog beválni és ennek nyomán minő eredmények mutatkoznak, azt a jövő fogja megmutatni. A végrehajtás a kormány kezében van, amely e tekintetben meglehetős nagy hatalommal és diskretionalis joggal van felruházva; a mindenkori kormányok felfor gása tehát nagy mértékben befolyásolni fogja a végrehajtás mikéntjét. Hogy egyházunk szempontjából mit fog hozni a törvény, azt előre nem tudhatjuk, de a célt, a független kisgazda exisztenciák teremtését és ez által a nemzet legerősebb fenntartó elemét alkotó kisgazdaosztály erősítését nemzeti szempontból örömmel kell üdvözölnünk. A másik nagy kérdés, az egyke kérdése még nem jutott el a törvényalkotásig, sőt az idevonatkozó javaslatok sem ismere-