A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

— 10 — reformátusság sorsa. A külső behatásoknak e tekintetben igen nagy részük volt. Más volt a múltban és sok tekintetben más ma is a többségi és a kisebbségi reformátusság helyzete. Az ország egyik részében súlyosabbak voltak az üldöztetések, amelyeknek nyomán csak kis szigetek és szétszórt kicsiny eklézsiák maradtak meg. Más helyeken vagy vidékeken a hatalom és erő híveink kezében lévén, ők uralták a helyzetet. Ezek szerint nem alakulhatott ki egységesen a reformátusság gondolatvilága. Ezért van az, hogy az ország különböző részein lakó reformátusok ma sem tudják teljesen megérteni egymást és egymás helyzetét. Pedig milyen nagy szükség volna erre a megértésre, mennyivel nagyobb erővel tudnánk fellépni, ha teljes lenne a lelki és szellemi egység. Sokat hangoztatjuk a magyar testvériséget, melynek minél tökéletesebb megvalósítását hazafias szempontok parancsolják és amelyre nemzetünk jövendőjének biztosítása végett oly nagy szükségünk van. De nekünk ezen belül még saját hittestvéreink közötti szorosabb testvéri egységre is van szükségünk. Minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy közelebb jussunk egymáshoz, keresnünk kell az alkalmat a találkozásra. Ezért is rendkívül hasznosak és becsesek a különböző összejövetelek, konferenciák, megbeszélések, bárhol is tartatnak és bármily hivatalos, vagy nem hivatalos egyházi körök, vagy egyháztársadalmi szervezetek által rendeztetnek is, akárcsak kisebb körre, akár nagyobb területre terjednek ki azok és kisebb vagy nagyobb tömegeit gyűjtik egybe a reformátusságnak; de különösen hasznosak, amidőn az ország különböző részeinek reformátussága találkozhatik azokon. Országos viszonylatban rendkívül sokat tett e tekintetben az Országos Református Lelkész Egyesület és újabban az Országos Presbiteri Szövetség megalakulása. Helyi viszonylatban kisebb területre szorítkozva pedig látjuk, hogy az egyházmegyei presbiteri konferenciák minő szép munkát végeznek és minő szép áldásos hatást Tesznek, láttuk és tapasztalhattuk ezt saját egyházmegyénkben is. Be kell vallanunk, hogy evangélikus testvéreink e tekintetben előbbre vannak, náluk ehhez hasonló összejövetelek, főleg a nagyobb területre kiterjedők és országos jellegűek már régebben gyakorlatban voltak. És a különböző összejöveteleken, gyűléseken akár hivatalosak, akár nem hivatalosak, arra kell különösen törekednünk, hogy ne vonuljunk félre egymás társaságába azok, akik úgyis jól ismerjük egymást hazulról, ne csoportosuljunk