A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

- 6 kicsiny dereglyénken, mint a nálunk erősebb testvérek nagyobb gályái. Országos viszonylatban birt óriási tekintélye, értékes összeköttetései, hatalmas befolyása roppant erősségét képezték egyházunknak. De különösen meg kell emlékeznünk külföldi kapcsolatairól, a külföldi összeköttetések megteremtése és megerősítése érdekében kifejtett nagyszabású munkásságáról, amellyel soha el nem múló érdemeket szerzett és amellyel nemcsak a magyar reformátusságnak, hanem a magyar hazának is kellőképen fel nem értékelhető szolgálatokat tett. Bátran, de egyszersmind őszinte fájdalommal is mondhatjuk, hogy ezen a téren működése egyelőre alig pótolható. Antal Géza úgy is mint tudós, mint tanár, mint bölcs egyházkormányzó és egyház építő, mint magyar hazafi egyházunk legnagyobbjai közé emelkedett, akinek emléke örökké élni fog a magyar református eg) ház történetében. Az élet azonban nem állhat meg a koporsónál és a sirnál. Az elköltözött vezér helye betöltést kiván, aki a zászlót kezébe véve tovább vezesse népét a földi élet vándorútjain. Gyülekezeteink bölcsesége szerencsésen meg is találta az igaz férfiút, aki minden tekintetben méltán és megérdemelten léphet a nagy elődök nyomdokaiba. Nem is kellett keresni, hiszen adva volt ő a mi részünkre az isteni Gondviselés által. Elhivatott az, aki arra leghivatottabb volt: egyházkerületünk érdemekben gazdag főjegyzője, főtiszteletű Medgyasszay Vince úr őméltósága. Hosszú áldásos lelkipásztori működése, egyházi közéleti munkássága, hatalmas tudása, nagyértékü élettapasztalata, ritka kiváló egyházkormányzói képessége, a való élet megismerése és megértése iránti kiváló gyakorlati érzéke, tündöklő és kimagasló főpásztori erényei mind egyaránt praedestinálták őt a püspöki székbe!. Programmját ismerjük abból a gyönyörű székfoglaló beszédből, amelyet alkalmunk volt tőle beiktatása alkalmával hallani és amelyben egész szivét és lelkét kiöntötte elénk. Mindnyájunk szivéből és lelkéből beszélt, amidőn oly teljes határozottsággal leszegezte magát egyházi intézményeink, főleg iskoláink megtartása és megerősítése mellett. De szivünkből beszélt akkor is, amidőn a kicsiny falusi eklézsiákról és azoknak nehéz sorsban vergődő földmíves népéről szólott. Örömmel hallgattuk egyházunk jogos érdekeiről, a lelkiismereti szabadságról, az egyenlőségről és viszonosságról tett bátor kijelentéseit. De hiszen