A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— 7 — nemcsak e programm áll előttünk. Püspök urunk őméltóságának egész élete a legszebb és legfényesebb programm mi részünkre 1. Mint falusi lelkipásztor ismeri népünk bajait, súlyos gondjait, szenvedéseit, nagy terheit, áldozatkészségét, dicséretreméltó jó tulajdonságait, elitélendő hibáit és hiányosságait. Mint aki évti­zedek óta részt vesz az egyházi közéletben, gazdag tapasztala­tokkal rendelkezik az egyházkormányzás terén. Mint egyházkerü­letünk főjegyzője és boldogult Püspök urunk állandó helyettese, igen tevékeny részt vett az egyházkerület kormányzásában, na­gyon sokszoi egészen önállóan is. Jól ismerte elköltözött Püspö­künk intencióit, terveit, hűséges segítő társa volt az egyházépítő munkában, vállvetett munkával együtt dolgozott vele egyházkerü­letünk intézményeinek és gyülekezeteinek megerősítése terén. Meg lehetünk róla győződve, hogy a mai világban olyannyira domináló anyagi ügyek intézésének kérdése a lehető legjobb ke­zekben van Püspök urunk őméltóságánál letéve, féltve őrzött kin­cseink, ősi intézményeink, főleg iskoláink fenntartása, sőt tovább építése senkinek a gondjaiban nem lehetne jobb és biztosabb helyen, mint épen az ői vezetése alatt. Eddigi működése folya­mán egyházkerületen, zsinaton, konventen, egyházi lapokban és egyebütt is számtalanszor tett hitet a mi kicsiny dunántúli gyülekezeteink mellett és tört lándzsát azok érdekében. Igazán és valóban a kicsiny gyülekezetek egyházkerületének püspöke ő, akit Isten különös kegyelme rendelt és hivott el a mi vezeté­sünkre. Az ő bölcs és tapasztalt főpásztori vezetése alatt nyu­godtan és bátran tekinthetünk a jövő elé, mert tudhatjuk, hogy bármily súlyos és gondterhes is a jelen és bármily nehézségek tornyosulhatnak is elénk a jövőben, Püspök urunk biztos kezekkel fogja tartani egyházkerületünk kormányrudját és biztonsággal vezeti keresztül egyházunk hajóját a viharzó tengeren a legfélel­metesebb szirtek között is. Pápai egyházmegyénk azonban nem­csak egyházkerületünk vezérét tekinti ő' benne, de büszkeséggel tekintünk reá, mint egyházmegyénk alkotó tagjára, ősi nagy­multu pápai gyülekezetünk egyik lelkipásztorára is, aki a legszo­rosabb kötelékekkel van hozzánk kapcsolva és akit mint legköz­vetlenebbül hozzánk tartozót annál melegebb szeretettel és ra­gaszkodással zárunk egyházmegyénk kebelére. Mélységes tisz­telettel, a legőszintébb nagyrabecsüléssel, a legmelegebb, igaz szeretettel és ragaszkodással, a legteljesebb bizalommal kö­szöntjük e helyen méltóságos és főtiszteietü Püspök urunkat

Next

/
Oldalképek
Tartalom